„EGY IGÉCSKE’’

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”
Máté evangéliuma 24. rész 35. vers


„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem, megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ – Luther Márton


Halott voltam,
s egy igécske életre keltett.
Téli fagyban
egy igécske tavaszt teremtett.
Hideg voltam,
és egy igécske lángra szított.
Sötét voltam,
s egy igécske fénybe borított.
Koldus szívem
egy igécske gazdaggá tette,
néma húrját
egy igécske megzendítette.
Börtönajtóm
egy igécske szélesre tárta,
szegény rabot,
kivezetett a szabadságra,
Tél volt bennem,
de most nyílik ezer virágom,
s énekemben
egy igécske hatalmát áldom.


Lehet sötét, lehet hideg,
körülvehetnek jégszívek,
vak éjszakák, fagyos telek,
reménységről énekelek.


Elég egy langyos lehelet:
holnap minden újjá lehet
Ma nincs tavasznak híre még,
de „egy igécske’’ is elég.
Boldogan hirdeti dalom,
hogy egy igécske hatalom.


,,Legyen!’’ – és lesz! Élet fakad,
s elsöpri mind a gátakat.
Túrmezei Erzsébet


IMA: Istenünk, köszönjük a Te szavad erejét, hatalmát, amely Szentlelked által képes átformálni, erővel felruházni és megtartani bennünket az örökkévalóságig.
Segíts a szavadra alapozni és bocsáss meg minden olyan alkalmat amikor nem a Te szavadra építettünk. Krisztus nevében, Ámen.