SZÜNTELEN IMÁDKOZZATOK!

Szüntelen imádkozzatok.
Thesszalonikaiaknak írt első levél 5. rész 17. vers


A csendes imádkozás keresztény kötelességünk. Egy olyan kötelesség, amiből sokat nyerhetünk.
Amikor valaki komolyan keresi Isten közelségét, gyakran érzi szükségét a csendes félrevonulásnak.
Krisztus a szenvedése idején külön vonult a tanítványaitól. Jákob egyedül volt amikor az égig érő létrát látta.
A képmutató keresztény nyilvánosan szereti " csillogtatni lelki ajándékait", amikor azonban egyedül marad, kiderül, hogy mennyire sekélyes az Istennel való kapcsolata.
Isten gyermekei általában egyedül Isten jelenlétében tudják igazán kiönteni szívüket.
Itt szabadnak érzik magukat arra, hogy elengedjék az érzelmeiket, és "viaskodjanak" Istennel.
Ilyenkor élhetjük meg azt, hogy Istenhez úgy szólhatunk, mint Atyánkhoz.
Mikor tudnád beiktatni ezt a kellemes kötelességet, hogy mindenféle figyelemelterelés nélkül Istenre koncentrálhass?
A keresztények legszebb megtapasztalása, amikor egyedül lehetnek Istennel bensőséges kapcsolatban.
Ha nem keressük az Istennel való közösséget huzamosabb ideig, a lelkünkben elhal az élet.
Hanyagold el az Istennel való bensőséges közösséget, és nemsokára azt fogod észrevenni, hogy a bűn belopakodik az életedbe és állandó társadul szegődik.
Ha a csendes kamrából kitiltod Istent, akkor nemsokára ki fogod tiltani a nappalidból, házadból és közösségedből is.
Szánj rá időt tehát minden nap, akár reggel, akár este vagy délben, ahogyan jobban illeszkedik az életritmusodhoz, hogy időt tölts Istennel.
Így az imádkozás szokásoddá fog válni, annyira, mint a lélegzetvétel.


IMA: Istenünk, szeretnünk szüntelenül imádkozni. Gondolatban, szóban, és bensőségesen kapcsolatot ápolva Veled. Könyörülj rajtunk, hogy vágyakozzunk Utánad, a Veled való közösség után. Krisztus nevében, Ámen.