Anyák a Bibliában: Az imaharcos édesanya

Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”
Máté evangéliuma 15. fejezet 25. vers



Amikor 1977-ben egy kisfiú, Rick Hoyt elmondta az apjának, hogy indulni akar egy jótékonysági futóversenyen, senki nem gondolta volna, hogy mi veszi kezdetét akkor. Rick egy spasticus quadriplegia nevű betegséggel született, ami miatt kerekesszékhez volt kötve. Az apja, Dick azonban nem azt mondta: „fiam, ez lehetetlen”. Azt mondta: „megcsináljuk”. Dick a kerekesszékkel együtt tolta végig a fiát a távon. A következő évtizedekben több mint ezer versenyt – köztük Ironmant – teljesítettek együtt. Ez a kép él bennem, amikor az igazi közbenjáró szülőről gondolkodom: valaki, aki nem ismer lehetetlent, akkor is, ha minden körülmény ellene szól.
A mai történetünk főhőse egy név nélküli édesanya, akit a világ csak úgy ismer: a kánaáni nő.
Ez az asszony pogány volt, egy olyan nép szülötte, amellyel a zsidók évezredes ellenségeskedésben álltak. Ráadásul nőként szólított meg egy rabbit a nyilvánosság előtt – minden létező társadalmi és vallási határt átlépett. Miért? Mert a gyermeke szenvedett.
A rabbinikus irodalom sokat beszél a „Chutzpah”-ról – az arcátlan, szemtelenül bátor kérésről, ami még Isten előtt is megállja a helyét. Ez az anya nem teológiai vitát akart nyerni. Ő nem a „tanítást” kereste, hanem a Szabadítót.
Amikor Jézus Krisztus először hallgat, majd látszólag elutasítja őt a „kutyák és kenyér” hasonlatával, az asszony nem sértődik meg. A büszkesége már régen meghalt a gyereke betegágya mellett. Pszichológiai értelemben ez a legmagasabb szintű érzelmi intelligencia: amikor a célom – a gyermekem élete – fontosabb, mint a saját büszkeségem védelme.
Itt tanuljuk meg, mit jelent az „imaharcos” anyaság. Ebben a bukott világban, ahol a gyermekeinket ezerféle láthatatlan (és nagyon is látható) sötétség támadja, nem elég „szépen” imádkozni. Néha le kell borulni, és nem tágítani addig, amíg Isten jóindulata meg nem mozdul. Az anyaság nem egy kényelmes szerep, hanem egy szellemi őrhely. Te vagy az, aki a gyermekeid és a pusztító erők közé állhatsz.
Isten jóságát nem úgy tükrözzük vissza a gyermekeinknek, hogy elhitetjük velük: a világ egy vattacukor-felhő. Úgy tükrözzük vissza, hogy megmutatjuk nekik: van egy Forrás, akihez bármilyen mélyről kiálthatunk. Isten dicsősége éppen abban ragyog fel, amikor egy anya nem fogadja el a látszólagos nemet, mert tudja, hogy az Atya szíve tele van kegyelemmel.
Ne elégedj meg a morzsákkal! Az imaharcos anya tudja, hogy még a morzsa is elég a gyógyuláshoz, de a gyermekének a Király asztalánál van helye. Mától ne csak „mondd el az imáidat”. Legyél ott Jézus Krisztus lábainál, és addig ne engedd el a ruhája szegélyét, amíg az áldás meg nem érkezik a házad népére.


IMA: Uram, köszönöm a kánaáni asszony példáját, aki nem hagyta, hogy a határok, a hallgatás vagy a látszat megállítsa őt. Ad nekünk olyan „szent makacsságot”, amely nem hátrál meg a sötétség elől, amíg a Világosság Fejedelme meg nem töri azt. Erősítsd meg az imádkozó kezeket, és töltsd meg a szülői szíveket azzal a bizonyossággal, hogy Nálad nincs elveszett ügy és nincs reménytelen gyermek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.