Egy név, minden név fölött

Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb. Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennyen, Földön és föld alatt, s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére! Filippibeliekhez irt levél 2. fejezet 9-11. versek



Ma olyan világban élünk, ahol sok név, sok cím, sok hatalom próbálja felhívni magára a figyelmet. Politikában, sportban, médiában, Interneten emberek tömegeit lelkesítik bizonyos nevek. De a Biblia világosan kimondja: egy név van mindenek felett: Jézus Krisztus neve.

Ez nem csak vallásos kijelentés, hanem örök igazság. Amikor a gyógyíthatatlan beteg gyógyul, amikor a megkötözött ember szabad lesz, amikor a bűnös szíve megtisztul, mindez Jézus Krisztus nevében történik. Nem véletlen, hogy az apostolok a leghatalmasabb fegyverükként használták: „Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Eljön a nap, amikor nem lesz több vita, nem lesz több kétség. A mennyben, a földön és a föld alatt minden teremtmény leborul, és kimondja: Jézus Krisztus az Úr! Akkor már nem választás kérdése lesz, hanem nyilvánvaló igazság.
A nagy kérdés ma az, hogy te önként hajtod meg a térded Jézus Krisztus előtt most, vagy kényszerűen fogod majd megtenni azon a napon? A Biblia bátorít: ma van az üdvösség napja! Ma teheted meg, hogy megvallod: „Jézus az én Uram!” – és megtapasztalod az Ő erejét, áldását, gondoskodását az életedben.
A mai bátorítás tehát ez: Ne szégyelld Jézus nevét! Merj róla bizonyságot tenni, mert az Ő neve a gyógyulás, szabadulás és örök élet neve.

IMA: Uram Jézus Krisztus, köszönöm, hogy a Te neved minden név felett való! Megvallom, hogy Te vagy az én Uram és Megváltóm. Segíts, hogy életem minden napján bátran valljam a Te nevedet, és általam is dicsőséget kapjon az Atya! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Mennyei gondoskodás

Ha az Örökkévaló nem építi a házat, hiába dolgoznak rajta építői! Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost, hiába virraszt a falon az őr! Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig, hogy küszködve megkeresd kenyered! Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló azokról, akiket szeret!
127. zsoltár 1-2. vers




Sokszor érezzük úgy, hogy a mi kezünkben van az irányítás. Dolgozunk reggeltől estig, aggódunk a jövő miatt, terveket készítünk, biztosítékokat keresünk. Mint amikor valaki házat épít: alapos alapot akar, erős falakat, biztonságos tetőt. De az Ige azt mondja: ha Isten nincs benne, minden hiábavaló.

Gondoljunk csak arra, hányszor tapasztaltuk meg, hogy minden igyekezetünk ellenére valami összedőlt: egy kapcsolat, egy munkahely, egy terv. És hányszor láttuk azt is, hogy amikor Isten áldása rajta volt, kevesebb erőfeszítéssel is bőven gondoskodott rólunk! Ez a zsoltár arra emlékeztet, hogy Isten szeretete nem akkor kezd működni, amikor mi már teljesen kimerültünk, hanem Ő előbb és jobban gondoskodik rólunk, mint ahogy mi valaha is tudnánk magunkról. Olyannyira, hogy még álmunkban is munkálkodik értünk.
Olyan ez, mint amikor egy kisgyerek este békésen alszik, nem tudja, hogy a szülei éppen érte dolgoznak, terveznek, őrzik őt. Így van ez velünk is: Isten éberen figyel, miközben mi pihenünk.
Ez az Ige nem arról szól, hogy bárki nyugodtan hatra dőlhet, és majd Isten mindent elintéz helyette. Hanem arról, hogy Isten áldása és védelme azok életén van, akik Őrá bízzák magukat.
A feltétel tehát világos:
Isten építi a házat – ha engeded, hogy az életed alapja Krisztus legyen, és döntéseidet az Ő Szava vezesse.
Isten őrzi a várost – ha nem csupán emberi eszközökkel próbálod magad megvédeni, hanem az Úr oltalmába helyezed bizalmadat.
Isten gondoskodik övéiről – ha Őt szereted elsőként, és nem a munkád vagy a pénzed lesz az Istened.
Sok ember napjainkban is küzd reggeltől estig, mégis nyugtalan, mert hiányzik az áldás az életéből. Nem a szorgalommal van a baj, hanem azzal, hogy Isten nélkül próbál mindent megoldani.
A mai bátorítás tehát ez: ne csak dolgozz, hanem engedd, hogy Isten is építse az életed házát!
Tedd le elé terveidet, munkádat, családodat, és kérd: „Uram, Te légy az alap, a védőfal, és a gondviselőnk minden nap!”

IMA: Mennyei Atyám, bocsásd meg, amikor csak a saját erőmre támaszkodom. Taníts meg Benned bízni, és rád építeni életem minden területét! Köszönöm, hogy még álmomban is gondoskodsz rólam. Áldd meg ma a munkámat, és add, hogy mindenben a Te dicsőségedre éljek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.”

Jobb kettőnek, mint egynek

Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik. Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet. De jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik! Nincs senki, aki fölsegítse. Prédikátor könyve 4. fejezet 9-10. vers



Gondolj csak egy hétköznapi helyzetre: ha egyedül kell cipekedned a bevásárlásból, talán minden erődet összeszeded, de ha ott van melletted valaki, máris könnyebb. Vagy ha elromlik valami a házban, mennyivel egyszerűbb ketten megjavítani, mint egyedül kínlódni. Az élet minden területén igaz: jobb kettőnek, mint egynek.
De van egy fontos feltétel: akkor jobb kettőnek, mint egynek, ha együttműködnek a jóban és a segítésben.
Hiszen vannak olyan szövetségek is, amelyek pusztítóak. Amikor két ember összefog a rosszra, a rombolásuk is sokszoros. Gondolj a bűntársakra, akik egymást erősítik a rosszban, az ilyen szövetség mindig többet árt, mintha valaki egyedül járná az útját. Ezért nem mindegy, kivel kötünk szövetséget, kivel fogunk össze az életben.
A Prédikátor könyve azonban nem erről beszél, hanem arról a szent és áldott együttműködésről, amikor ketten támogatják egymást a nehézségekben, felemelik a másikat, amikor elesik, és segítenek megmaradni a jóban. Ez lehet egy házasság, ahol férj és feleség egymást támogatja, segíti hűségben jó és rossz időkben egyaránt. Ez lehet barátság, ahol a másik melletted áll, amikor mindenki más elfordul. Ez lehet gyülekezeti testvéri kapcsolat, ahol együtt imádkozunk, szolgálunk, és nem engedjük, hogy valaki egyedül maradjon a harcban. Isten nem magányra teremtett minket, hanem közösségre. Az ördög mindig az elszigetelést keresi, de Krisztus a közösségbe hív. A jó szövetség, a hitben való társ mindig életet, erőt és reményt hoz. Kinek tudsz ma te segíteni? Ki az, akit felemelhetsz, aki talán most elesett? Lehet, hogy egy bátorító üzenet, egy rövid telefonhívás, vagy egy imádság lesz az a kéz, ami talpra állítja.

IMA: Uram, köszönöm, hogy nem hagysz egyedül járni az utat. Adj nekem hűséges társakat, és segíts, hogy én is hűséges támasz legyek mások számára. Óvj meg a rossz szövetségektől, és vezess olyan kapcsolatokba, amelyekben együtt tudunk növekedni a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Légy bátor!

Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!
Józsué könyve 1. fejezet 9. vers



Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amikor a félelem szinte összeroppant minket. A félelemnek soha nem fogy el az utánpótlása. Mindig lesz valami, ami aggaszthat: az anyagiak, az egészség, a jövő, a gyerekeink sorsa, vagy akár az, hogy mit gondolnak rólunk mások. Ezeken felül egészen nevetségesnek tűnő apróságok is folyamatos félelemben, aggodalomban tartanak embereket. Ha akarod, minden nap találhatsz ezernyi okot a szorongásra. A félelem csak szorít és szorít, ebben a szorításban pedig vannak akik összeomlanak, mások pedig megerősödnek. Olyan érzés, mintha egyedül kellene szembenézned egy hatalmas heggyel, amit képtelen vagy megmászni.

De Isten ma hozzád szól: „Én parancsoltam neked, hogy légy erős és bátor!” Nem azt mondja, hogy majd ha érzel erőt, akkor indulj el. Nem is azt, hogy a körülményeid változzanak meg előbb. Hanem azt, hogy bízz Bennem, mert Én veled vagyok! Ez pedig nem kérés, hanem parancs. A parancs megtagadásnak pedig mindig komoly következményei vannak.

Ahogy a kisgyermek bátran átsétál az utcán, mert az édesapja kezét fogja, úgy te is biztonságban vagy, ha Isten kezét szorítod. Nem a bátorság érzése a lényeg, hanem annak a tudata, hogy nem vagy egyedül!

Ma, bármi áll előtted: egy beszélgetés, egy döntés, egy új kezdet vagy egy harc, emlékezz: nem kell félned! Az Örökkévaló nem csak néha van veled, hanem „akárhová mész”. Feltéve, ha az Ő gyermeke vagy és engedelmeskedsz parancsának.

IMA: Uram, köszönöm, hogy mindig velem vagy! Segíts, hogy ne a félelmeimre nézzek, hanem Rád. Adj erőt, hogy ma is bátran lépjek előre, tudva, hogy Te hordozol engem. Ámen.

Az Örökkévaló pásztor

Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. „Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel.
Ezékiel könyve 34. fejezet 15-16. vers



Voltak már olyan napjaid, amikor úgy érezted eltévedtél? Nem találtad az irányt, összetört benned valami, vagy egyszerűen kimerültél a mindennapi küzdelmekben? Olyankor hajlamos lehetsz azt gondolni, hogy senki sem látja mi van veled, senki sem törődik veled.

De Isten Igéje mást mond. Ő maga ígéri: nem hagyja nyáját magára. Ő maga keres meg, amikor eltévedsz. Ő maga kötözi be a sebeidet, amikor összetörsz. Ő maga erősít meg, amikor gyenge vagy.

Gondolj bele: amikor egy pásztor észreveszi, hogy egy juha megsérült, nem szidja le, hanem felemeli a vállára, hazaviszi, és gondosan ápolja. Így tesz velünk is a mi mennyei Pásztorunk.

Lehet, hogy most is nehéz terhet cipelsz. Talán kudarcnak érzed magad, vagy félsz, hogy senki sem érti meg a helyzetedet. De az Úr azt mondja: „Magam legeltetem nyájamat… a gyengét megerősítem, a töröttet bekötözöm.” Ő nem küld mást hozzád, Ő maga jön el hozzád!

Ma engedd, hogy Jézus Krisztus, a Jó Pásztor vezessen téged a pihenőhelyre. Tedd le a terheidet, és bízd magad az Ő gondoskodására.

Ez a különbség Krisztus követői és azok között, akik Isten ellen lázadnak. Az Isten gyermekeinek van Pásztora.

IMA: Uram, köszönöm, hogy Te vagy az én Pásztorom. Amikor eltévedek, Te megkeresel. Amikor összetörök, Te meggyógyítasz. Amikor erőtlen vagyok, Te felemelsz. Ma Rád bízom magam. Vezesd lelkemet a te áldott, békességet adó jelenlétedbe! Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Elsősorban...

Ti elsősorban Isten Királyságát és igazságát keressétek, akkor mindezeket is megkapjátok!
Máté evangéliuma 6. fejezet 33. vers

Mindannyian érezzük a hétköznapok terhét: a számlák nyomását, a gyerekek jövőjével kapcsolatos aggodalmakat, az egészségünk miatt érzett félelmeket stb.
Jézus Krisztus tanítványai sem voltak mások: ők is aggódtak, hogy mit esznek, mit isznak, mibe öltöznek majd. Az ő idejükben sokkal nehezebb volt az élet anyagi szempontból. Akinek sikerült munkát találnia családfőként egy napra, annak volt esélye azon a napon ételt tenni az asztalra a családjának. Érthető, hogy az embereknek minden egyes napon ez volt az egyik fő célja: ma is munkát találni, ma is ételt venni a családnak. És Jézus Krisztus pontosan erre mondta: ne ezek legyenek az első helyen! Gondolj csak egy családapára, aki reggel korán kel, hogy munkába menjen. Ha minden erejét csak a pénzkeresésnek szenteli, könnyen elveszíti a legfontosabbat: a kapcsolatot Istennel. De ha először Istenre figyel, ha minden döntésében az Ő akaratát keresi, akkor Ő gondoskodik arról, hogy a szükséges dolgok is meglegyenek. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell dolgoznod vagy tervezned. Azt jelenti, hogy a szíved középpontja ne az aggodalom legyen, hanem az Istenbe vetett bizalom. Amikor Ő kerül az első helyre, a többi a maga helyére kerül.

IMA: Uram, taníts meg először Téged keresni! Segíts, hogy ne az aggódás vezessen, hanem a bizalom Benned. Hiszem, hogy Te gondoskodsz rólam és a családomról. Dicsőitelek ezért, Jézus Krisztus nevében, Ámen.

Bátorság, szeretet, józanság

Mert Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem a bátorság, a szeretet és a józan gondolkodás lelkét.
Timóteushoz irt második levél 1. fejezet 7. vers (Egyszerű fordítás)



Sok ember, ország ma félelemben él. Országok, földrészek háborognak, háborúznak és nem tudnak megegyezni egymással, mert félelem és bizalmatlanság lett úrrá rajtuk. Országok vezetői békességre vágynak, de a félelem miatt fegyverkeznek és háborúra készülnek. Hogy van ez a mi életünkben? Félünk a holnaptól, a betegségektől, az anyagi nehézségektől, a bizonytalanságtól. A félelem olyan, mint egy láthatatlan bilincs: korlátoz, bénít, elrabolja az örömünket.

Isten Szava világosan mondja: a félelem nem Istentől van. Az Ő ajándéka egészen más: bátorság, szeretet és józan gondolkodás.

A bátorság lelke azt jelenti, hogy nem a körülményeid határozzák meg, hogyan élsz, hanem a benned élő Krisztus ereje.

A szeretet lelke arra indít, hogy ne zárkózz be a félelem miatt, hanem nyisd meg a szívedet mások felé.

A józan gondolkodás lelke segít tisztán látni, nem engedi, hogy a pánik uralkodjon feletted, hanem békességet ad még a nehéz időkben is.

Képzelj el egy gyermeket, aki fél a sötétben. Amikor édesapja kezét megfogja, a félelem ereje megtörik. Ugyanígy, amikor Isten kezét megragadod és engeded, hogy Ő igazán vezessen lépésről-lépésre, a félelem hatalma megszűnik az életedben.

De van egy félelem, ami nem béklyóz meg, hanem felszabadít: ez az istenfélelem. Ez nem rettegést jelent, hanem mély tiszteletet, bizalmat és engedelmességet az Úr iránt. Az istenfélelem vezet jó döntésekhez, megőriz a bűntől, és közelebb visz a boldoguláshoz és a beteljesedett élethez. Ma ne engedd, hogy a félelem diktálja a lépteidet! Állj bele abba, amit Isten neked adott: bátorságba, szeretetbe és józanságba.

IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a félelem lelkét adtad nekem. Segíts, hogy bátor legyek, szeressek másokat, és józanul lássam a mai napon adódó élethelyzeteket Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Oszd meg ezt a bátorítást valakivel, aki ma fél! Lehet, hogy épp ezáltal ad neki Isten erőt.