Az önzetlenség ritka kincse

Bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldhetem hozzátok Timóteust, és hogy a jó hírek, amelyeket rólatok fog hozni, felvidítanak engem. Ő az egyetlen, aki hozzám hasonlóan a szívén viseli a sorsotokat. A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival. Ismeritek Timóteust, és tudjátok, hogy úgy szolgált velem együtt az örömüzenet hirdetésében, mint fiú az apjával.
Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 19-22. versek (Egyszerű fordítás)



A második világháború egyik legfontosabb stratégiai pontján, az észak-afrikai hadszíntéren a katonák között keringett egy mondás: „Sok bajtársad van, amíg süt a nap, de csak egy barátod, amikor kitör a homokvihar.” A krízishelyzeteknek van egy különös tulajdonságuk: mint egy centrifuga, kivezetik az életünkből a felszínes ismerősöket, és csak azokat hagyják bent, akik valóban „egy szívvel” vannak velünk.
Pál apostol a börtön mélyéről írva, nem egy teológiai értekezést fogalmaz meg, hanem egy mélyen emberi, mégis lelki diagnózist állít fel a Szentlélek által környezetéről.
Pál szavai megdöbbentőek. Azt mondja, hogy a környezetében lévők többsége – bár valószínűleg hívő emberek voltak – egy láthatatlan falba ütköztek: a saját énjük falába. Ez az az állapot, amikor minden eseményt, minden feladatot és minden kapcsolatot egyetlen szűrőn engedünk át: „Mi hasznom van ebből? Mennyibe fog ez nekem kerülni?”
Éppen ezért tanítják például az értékesítőknek, hogy minden üzleti ajánlatot vagy termék reklámozást ezzel kezdjenek. Ne a termékről vagy szolgáltatásról beszéljenek elsősorban, hanem arról, hogy ebből mi haszna van a potenciális vásárló jelöltnek és miért fog sokkal többet adni az a bizonyos dolog a vásárló életéhez, mint amennyit fizetnie kell az adott dologért.
tudjuk, hogy egy szervezet vagy egy közösség ott kezd el rohadni, ahol az egyéni ambíció fontosabbá válik a közös küldetésnél. Pál fájdalma nem személyes sértettség volt, (ő sosem emlegette személyes sérelmeit), hanem egy éles látlelet: az emberek többsége még a szolgálatát is a saját hiúságának építésére használja.
Mi tette Timóteust különlegessé? Az eredeti görög szöveg az isopsychos szót használja, ami szó szerint azt jelenti: „azonos lelkű”. Timóteus nemcsak másolta Pált, hanem osztozott az értékeiben.
Az Isten nélküli világban maximum rokon lélekről beszélhetünk, de Isten családjában van "azonos lélek."
De nagy kincs ez a mai világban. Amikor találkozol emberrel, emberekkel, akiket Isten ugyanúgy ráhangolt a lelki küldetésre ahogyan téged is. Isten kegyelméből ajándékba kaptam ilyen embereket életem bizonyos szakaszaiban egy időre. Emlékszem amikor megtudtam, hogy egyike ezen személyeknek, akikkel megéltem ezt az "azonos lelkűséget", az Úrhoz költözött milyen szomorúságot éltem meg.
Azt mondtam Istennek: " Drága Istenem! Tudod mennyire szerettem ezt a személyt és milyen sokat segített nekem a szolgálatomban és életemben egyaránt. Miért szólítottad őt magadhoz? Nem maradhatott volna még velem?"
A bensőmben, egy idő után hallottam Isten szerető válaszát: " Tudom, hogy szeretted, de nem annyira, mint én. Miért gondolod, hogy rosszat tettem vele? Csak hazahívtam magamhoz, hogy immár a közelemben legyen örökké."
Timóteus nem feladatként tekintett az emberekre, hanem sorsokat látott maga előtt amelyek nem érnek véget a fizikai halállal.
A „fiú az apával” modell: Ez a legmagasabb szintű mentorálás.
Nem egy hierarchikus főnök-beosztott viszonyról van szó Pál és Timóteus között, hanem egy természetes, bizalmi szövetségről. Timóteus nem azért szolgált, hogy nevet szerezzen magának, hanem mert elkötelezte magát valami nálánál nagyobb mellett.
Ma, a szelfik és az önreklám világában Timóteus karaktere egyfajta „szellemi ritkaság”.
A kérdés hozzád is szól:
Kiért dobban a szíved?
Csak a saját kényelmedért, vagy képes vagy valóban, érdek nélkül őszintén törődni másokkal?
Megbízható vagy a sötétben is?
Pál börtönben volt, amikor Timóteus kitartott mellette. Könnyű hűségesnek lenni a siker idején, de a jellem a „börtönévek” alatt vizsgázik. Azt tapasztalom, hogy sok ember vágyik olyan barátokra, akik hűségesek az élet bármilyen szakaszában, fordulatában, de kevesen vágynak arra, hogy ők maguk ilyen barátokká váljanak.
Pál azzal bátorítja a Filippiben élő keresztényeket, hogy elküldi hozzájuk hamarosan Timóteust. Habár Pál a láncai miatt nem tudta meglátogatni őket, de Timóteust úgy ajánlja a gyülekezetnek, mint akiben azonos lélek van, tehát fogadják őt úgy, mintha maga Pál lenne közöttük.
Isten nem magányos hősöket keres, hanem olyan embereket, akik hajlandóak félretenni a saját forgatókönyvüket, hogy beleálljanak az Ő tervébe. Legyél te valakinek a „Timóteusa” a mai napon!


IMA: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm azokat az embereket az életemben, akik hűségesen mellettem álltak a nehéz időkben is. Bevallom Neked, hogy az én szívem is sokszor hajlik az önzésre, és hajlamos vagyok csak a saját kényelmemmel törődni. Kérlek, formálj engem! Adj nekem olyan szívet, mint amilyen Timóteusé volt: amely képes valódi együttérzésre és érdek nélküli szolgálatra. Segíts, hogy ne a saját birodalmamat építsem, hanem a Te országodat szolgáljam ott, ahová helyeztél. Jézus Krisztus nevében, Ámen.