AZ IGAZI SZABADSÁGHARCOS!

Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?

Pilátus kérdést intézett hozzájuk: „Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?

Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok – mondta. – Ti lássátok!” 25Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” 26Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Máté evangéliuma 27. rész 17, 24-26

Mai napon azokra emlékezünk, akik 1956-ban úgy döntöttek, hogy egy zsarnok, embertelen rendszer rabigáját lerázzák magukról.

Kezdetben úgy tűnt ez sikerült nekik, de rövid ideig tartott az örömük. A forradalom szomorú véget ért.

Hősök voltak ezek az emberek mégis, hiszen annak ellenére, hogy életüket kockáztatták, felszólaltak a zsarnokság és a leigázás ellen.

Az igazság viszont az, hogy minden ember rabságban él. Nem külső erők, hanem belső, gonosz, ősi erők tartják fogságban a lelkét.

Akarja, vágyja a jót, de nem cselekedheti pontosan emiatt a rabság miatt.

De volt, van valaki. Aki az igazi szabadságharcos. Jézus Krisztus. Az a Krisztus, aki odaállt a rablógyilkos, lázadó, láncokban vergődő, halálra szánt Barabás helyére, és önként vállalta, hogy elszenvedje a büntetését.

Ennek köszönhetően, a láncok lekerülhettek Barabásról, a bűnei eltöröltettek és a fizikai haláltól is megmenekült.

Isten ma is szólongat minket. Nem volt még elég az önmagunk körül forgolódásból? A saját magunk ötleteiből, melyekkel ki akarjuk "szabadítani" magunkat abból a rabságból, amiből csak Krisztus szabadíthat meg?

Ma nagyobb a tét. Nem a test, egy darab föld, politikai eszme, fizikai szabadság, jólét, hanem a lelkünk jóléte, élete, szabadsága.

Ha úgy érzed boldogtalan vagy, éhezik a lelked, a saját önzőséged fogságában sodródsz az örök halál felé, kiált ma ahhoz a Krisztushoz, aki Téged is valósággal meg tud szabadítani. Hiszen Ő nemcsak Barabás helyére, hanem az emberiség, minden egyes ember helyére állt, hogy elviselje Isten haragját a mi bűneink miatt.

MINDEN DICSŐSÉG ŐT ILLETI MEG EZÉRT!

IMA: Krisztusunk, köszönjük, hogy Te valóságos szabadságot hoztál, hozol azok számára, aki bevallják, hogy egyedül képtelenek kivívni a szabadságukat. Csak Veled lehet igazi, boldog, örökkévaló életünk. Te vagy az életünk! Segíts Krisztusunk megragadni a Te általad kifizetett szabadságot, és meg is maradni abban. Krisztus nevében, Ámen.