Az Ige emberré lett, és közöttünk élt. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlen Fiának dicsőségét. Ő telve volt kegyelemmel és igazsággal.
János evangéliuma 1: 14
Amikor az Istent elhagyta az ember, akkor a szeretetet is elhagyta. Ezért képtelen boldogan élni. Ezt az elveszett szeretetet keresi, és ha nem találja meg, be nem vallott nyomorúságában pótolni igyekszik az űrt. Amit hiányként magában hordoz, azt mással akarja helyettesíteni. A pótszerek egész raja veszi körül: alkohol, pénz, szenvedélyek, élvezetek, mámor, flört amelyek mind illúziónak bizonyulnak, az embert kielégíteni nem tudják, mert az embernek nem valami hiányzik az életéből, hanem valaki. Maga a szeretet, az Isten. Mivel mi nem tudtunk felemelkedni az Isten szintjére, ezért az Isten küldte el az Ő Fiát, hogy testet öltsön és a golgotai keresztig hajoljon mentő szeretetében értünk. A döntés azonban rajtunk áll. Isten nyújtja a kezét felénk ma is, de rajtunk áll a döntés, hogy beletesszük-e a kezünket az Ő kezébe, vagy sem.
Isten egyszer adott egy mintaembert, és azt mondta, hogy így kell élnetek, ha emberek akartok lenni. Várja lelkem, szívem az Urat? Várja? Összegyömöszöltük, visszatettük az Urat, visszapréseltük a bölcsőjébe. Ő lett az aki ajándékot hoz, nyakkendőt, kis mozgó tapírt, a Jézuskával hozatjuk, egy gyerekhiedelmet csináltunk az Úrból! Kinőtte a bölcsőt és ránőtt a keresztjére, ráfeküdt a keresztre és meghalt értünk, miattunk. Őt várjuk? Olyan Karácsonyunk legyen, aminek nem hiányzik a közepe. Lassan az a baja életünknek, hogy mindennek hiányzik a közepe. A hitünknek, az életünknek, a nemzetünknek, a becsületünknek hiányzik a közepe és ha egy kocsikeréknek kihull a tengelye, az fölborul. Ezért van ennyi kiborult ember, mert nem tudunk már leborulni. Ne hiányozzék a Karácsony közepe! A fenyőfa annak a jelképe, hogy Krisztus fiatalon meghalt, kivágatott az élők sorából a mi bűneinkért.
Úgy vegyétek az ajándékokat, hogy jelképek. Minden jelkép. Hosszú évekig fenyőünnep volt, legyen most már az Úr napja, és ne egy játék legyen hanem annak az ünnepe, hogy Krisztust nekünk adta az Atya, és merjünk még egy kicsit emberek lenni! Az. hogy jó ember, rendes ember, művelt ember kevesebb, mintha azt mondom valakire, hogy ez ember!
Az ember éltető elemét hagyta el, amikor az Istent elhagyta. Láttál-e már halat szárazon? Még lélegzik, kapkod levegő után, egy darabig még kínlódik, míg végül kimúlik. Ez az ember sorsa is. Előbb vagy utóbb, öregen vagy fiatalon megfúl szeretet hiányában. Isten az embernek nem ezt a sorsot szánta. Ha kiestünk éltető elemünkből, vissza lehet kerülni oda ismét.
IMA: Istenünk, Te vagy az igazi oka az ünnepünknek. Magasztalunk Téged, hogy testté lettél, hogy meghallhass értünk. Te fizetted ki az árat, hogy visszatérhessünk a Te szeretetedben. Add, hogy igazi életünk, ünneplésünk legyek. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése