A FELÜLRŐL VALÓ BÖLCSESSÉG 6. RÉSZ!

A felülről való bölcsesség...nem részrehajló és nem képmutató.
Jakab levele 3. rész 17. vers


A felülről való bölcsesség nem részrehajló. Hogyan is lehetne az, ha az a fontos számára, hogy mi a kedves Istennek. Ez egy objektív mérce és nem relatív, mint annyi minden a mai világban.
Aki Isten gyermeke, nem engedheti meg magának azt a "luxust", hogy a saját feje, véleménye, szeszélye szerint éljen, gondolkozzon.
A felülről való bölcsesség tárgyilagossága mindig ugyanazzá teszi az embert.
Minden körülményben, közegben megőrzi identitását.
Isten újjászületett gyermeke marad akkor is ha gúnyolják, akkor is ha senki más nincs körülötte hívő, akkor is ha ezért hátrányt kell szenvednie. Ezt nem is titkolja.
Végül, nem képmutató. Azt mondja, amit gondol és a cselekedetei is összhangban vannak azzal amit mond.
Ez természetes dolog lenne, de a mai elfajult világban, lassan már természetellenesnek tűnik.
Az ördögi és világi bölcsesség olvasatában amit gondolunk, amit mondunk és amit teszünk az sosem egy hanem három. A felülről való bölcsesség nem képmutató.
Akkor sem ha egy kis pénzzel többet szerezhet, ha néhány jó ponttal többet kaphatna a főnöktől, ha a képmutatás útját választaná.
Ma már nemcsak kétszínű vagy kétszívű emberek vannak, hanem sok-sok színűek. Mindig azt veszik elő, amelyiktől valamilyen előnyt remélnek. Amikor a kegyetlen kell, akkor azt, és gond nélkül átgázolnak bárkin. Amikor a hízelgőt, alázatoskodó kell, akkor azt.
A felülről való bölcsesség nem ilyen. Annak az alapja a felülről jövő tisztaság.
Komolyan vesszük-e, hogy úgy születtünk erre a világra, hogy nincs igazi bölcsességünk?
Megértettük-e, hogy csak Istentől kaphatunk igazi bölcsességet? Kértük-e már? Aki kéri az meg fogja becsülni, hálás lesz érte.
Keveredik-e valami földi, ördögi az életünkbe?
Talán egy kis hazugság, részrehajlás, elfogultság? Önmagunkkal szemben, másokkal szemben?
Van-e bátorságunk csak a felülről való bölcsesség eszközeivel élni akkor is, ha hátrányunk származik belőle látszólag?


IMA: Sok döntésünket elhibáztuk már, Urunk. Sokszor nagyképűen azt gondoltuk: helyesen látunk, és a valóságot látjuk, pedig annak csak egy töredékén tájékozódtunk. Sokszor féltünk megmaradni a keskeny úton és belekeveredett a becsületességünkbe valami hamisság. Az igazmondásunkat megfertőzte valami álnokság. Tudjuk, hogy nélküled nem is tudunk megmaradni ennek a bölcsességnek az útján. Köszönjük, hogy Te mindannyiunk imádságát meghallod és nem hagyod válasz nélkül. Krisztus nevében, Ámen.