Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR.
Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének.
Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.
41. Zsoltár 1-3. vers
Kétféle ember van gyakorlatilag a világon.
Az egyik ember, aki alapvetően önző, és önmaga körül forog.
Az ilyen ember amikor a nincstelen szót hallja, mindig önmagára gondol. Ennek az életszemléletnek semmi köze az anyagi helyzethez.
Találkoztam már gazdag vállalkozóval aki csak panaszkodott, panaszkodott, panaszkodott és panaszkodott.
Az ő jövedelme egy hónap alatt több volt, mint amit én 10 év alatt kerestem.
Mit tesz az ilyen ember amikor valódi nincstelennel találkozik?
Általában próbálja megmagyarázni a fösvénységét, önzőségét.
Néha úgy, hogy elkezd pálcát törni az illető felett, bemeséli önmagának és néha másoknak is, hogy az a bizonyos nincstelen akin segítenie kéne gondatlan, nem tud bánni a pénzzel, nem tud takarékoskodni stb. stb.
Ezzel meg is nyugtatta a lelkiismeretét és máris nem érzi magát olyan nyomorultul, mint amilyen.
A második gyakran előforduló módszer, hogy azt mondja:
" Nem halat kell adni neki, hanem meg kell tanítani halászni."
Erre az embercsoportra jellemző az állandó elégedetlenség, fösvénység, az irigység és a képmutatás
Könyörgöm! Akinek nincs mit ennie nem egy hosszú prédikációra van szüksége, nem is egy tanfolyamra vagy álláskeresési tanácsokra, hanem ételre.
Mit tett Krisztus az 5000 éhes emberrel? Megvendégelte őket. Egyszerű logika. Az éhes embernek enni adunk, majd utána jöhet más.
A második csoport az, akik hálásak azért amijük van. Ez megint nem az anyagi helyzettől függ. Találkoztam nagyon szegény emberekkel akik sírva adtak hálát egy zsák használt ruháért amit mások kidobtak, és láttam már dúsgazdag embert aki nem tudott igazán és őszintén örülni, hálát adni a tulajdon családtagjaiért sem.
Aki hálás, az elégedett, aki hálás az gazdag. Amikor hálásak vagyunk Istennek azért amink van, voltaképp azt mondjuk: " Elég! Elég az áldásokból! Csordultig van az életem!"
A hálás ember pontosan azért gondol a nincstelenre. Alázatos, mert tudja, hogy mindene Istentől van. Tudja mi a szűkölködés, megtanult szűkölködni, ezért tud együtt érezni azokkal, akik szintén szűkölködnek.
Nincsen ígéret az önző embernek. Az önző ember lehet gazdag, de Isten nem áll mellé.
Hiába szenved a bűn betegségében, mert Isten a kevélyeknek ellenáll.
Amikor egy nincstelenen segítünk, magának Istennek adunk kölcsön. Micsoda nagy lehetőség.
Járjunk hát a boldog ember útján, és Isten mellénk áll.
IMA: Istenünk, mindenünket elpazaroltuk amit tőled kaptunk. A bűn mocsarába merültünk és tékozoltunk. Te mégis megszántál minket, mégis fizettél értünk, mégis gazdaggá Tettél minket.
Szeretnénk alázatosak, önzetlenek, szerető szívűek, könyörületesek lenni. Tudjuk, hogy ez nem az anyagi helyzetünktől függ elsősorban. Bocsásd meg minden önzésünket, elégedetlenségünket, vakságunkat. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése