János evangéliuma 30. rész 19. vers
Amikor Luther mondta Ábrahám történetét, aki vitte Izsákot feláldozni Istennek, ahhoz a részhez ért Luther, hogy Ábrahám felemelte a kést, egy méltóságos asszony így kiáltott:
" Ez szörnyű! Nem volt senki aki megállítsa Ábrahámot?"
Luther így válaszolt: " De volt! Isten szólt és rendelt egy állatot amit Ábrahám feláldozott a Fia helyett."
A mennyei Atya viszont annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, aki meghalt a kereszten, kilehelte a lelkét és az Atyának senki nem tudott ajánlani helyettes áldozatot, hogy ne kelljen a Fiának meghalnia.
Úgy gondolod, hogy az Atya szíve nem szakadt meg a fájdalomtól, amikor látta a szent, tiszta Fiát, akiben minden gyönyörűségét találta, haldokolni és meghalni a kereszten?
Krisztus abban a pillanatban kiszakadt a szentháromság áldott közösségéből, hiszen az Atya az Ő szentsége miatt, a Szentlélekkel együtt elfordult a Fiútól amikor az a bűneinket magára vette.
A fájdalom legalább olyan nagy lehetett az Atya számára, mint a Fia számára, aki bűnné lett értünk.
Amikor a római katona egy lándzsát szúrt Krisztus élettelen testébe, azt úgy gondolom a mennyben is érezték,
Gondolkozz el tehát mielőtt kérdéseket szegeznél Istenhez azzal kapcsolatosan, hogy mit miért engedett meg.
Ő miért engedte meg, hogy a Fia meghaljon? Miért nem akadályozta meg, ha meg tudta volna akadályozni?
Azért mert szeretett téged.
IMA: Istenünk, magasztalunk Téged, hogy vállaltad a helyünket. Krisztus meghalt és feltámadt, hogy mi életre kelhessünk. Tudjuk, hogy igazán szeretsz minket, segíts minket is, hogy szereteted által életre kelhessen a lelkünk. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése