A Biblia és főleg a Zsoltárok telve vannak szenvedő emberek imádságaival. Olyan emberekkel, akik sötét megpróbáltatásokat éltek meg, de majdnem minden ilyen imádság a reménység jegyében érnek véget.
A 33. és a 88. zsoltár esetében viszont azt figyelhetjük meg, hogy nem a reménység jegyében zárulnak.
Az egyik az ézrahi Hémán tanítókölteménye és talán azon gondolkodsz, hogy egyáltalán miért került be ez az imádság a Szentírásba?
A 33. zsoltár utolsó mondata a következő: „Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.”
Olyan emberek imádságai ezek, akiknek a külső körülményeit illetően, de a szívük állapotát tekintve is sötétségben volt részük.
Ha csak a külső körülmények nagyon kedvezőtlenek, de érzed Isten jelenlétét szívedben, érzed az Ő szeretetét, bármilyen nehézségen túl tudsz lendülni. Mindig lesz reménységed.
Itt viszont ennek az ellenkezőjéről van szó. Emberekről, akik azt érezték, hogy Isten elhagyta, elutasította őket, haragszik rájuk. Ezek az emberek nem azt mondták, hogy nem érzik Isten jelenlétét életükben, hanem azt mondták, hogy Isten nincs jelen az életükben.
Amikor mi szenvedünk, csak úgy érezzük, hogy teljes sötétségben és elhagyatottságban vagyunk.
Jézus Krisztust viszont valóban sötétség borította be a golgotai kereszten és valóban magára hagyta az Atya. Ezt nemcsak úgy érezte Krisztus, hanem valóban így is történt.
Tényleg lesújtott rá Isten haragja és nemcsak úgy érezte, hogy Isten bünteti Őt. Szó szerint mindenki magára hagyta Krisztust és a sötétség maradt neki csupán.
Miért történt ez Krisztussal? Mert elszenvedte a mi bűneinkért a büntetést. Hiszen bűnös természetünktől fogva kihasználunk másokat, önzőek vagyunk, megérdemelnénk, hogy Isten elfordítsa arcát tőlünk, megérdemelnénk a külső sötétséget. Jézus Krisztus viszont elszenvedte a teljes sötétséget és magányt, hogy te életed legsötétebb órájában is tudhasd, hogy Krisztus a legjobb barátod és sosem fog magadra hagyni. Teljesen mindegy mit érzel ezzel kapcsolatosan.
Élete legsötétebb óráiban, nem hagyta magára tanítványait, ott volt velük a Gecsemáné kertjében, miért hiszed hát, hogy téged magadra fog hagyni a saját magad sötétségében?
IMA: Istenünk, Fiad szenvedte el bűneink büntetését, Szentlelked által lettünk gyermekeid, segíts nekünk elhinni, hogy életünk minden szakaszában, mindvégig velünk vagy. Segíts azoknak, akik még nem ismernek Téged igazán, hogy elfogadják Krisztus. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése