Volt egyszer egy gazdag ember, aki a „régi szép idők” emlékére úgy döntött, hogy jelentős összeggel támogat egy gyülekezetet.
Egyetlen feltétele volt: egy emléktábla falra függesztése a gyülekezeti épületen belül, amelyen feltüntetik nevét, az adományozás tényét és a keltezést.
Az emléktábla valószínűleg ma is annak a bizonyos gyülekezetnek a falán díszeleg.
Jézus Krisztus figyelte egy alkalommal, hogy ki mennyit dob a perselybe. Ő ma is hallja, amikor arról áradozunk, hogy mennyire szeretjük Őt és mennyire hálásak vagyunk Neki, de azt is látja, hogy mennyit áldozunk, hogy kifejezzük hálánkat Isten iránt.
Látja azokat, akiknek nagy vagyona van, és nagy összegeket adnak az Isten munkájára, de az indíttatásuk nem a szeretet vagy a hála, hanem a hiúság és a képmutatás.
Ők azok, akik így akarják megmutatni, hogy ők mennyire gazdagok és egyben mennyire lelki emberek. Nemcsak szívesen veszik a vállveregetést, de el is várják. Nem Istenről, hanem önmagukról szól az egész. Elfelejtették az Isten szavait: „Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! ( 5 Mózes 8:12-14)
Látja azokat is, akiknek bőven vannak javaik, de úgy tesznek, mintha titokban adakoznának (ne tudja a jobb kezed, hogy mit tesz a bal jelszóval), a valóságban viszont semmit nem hajlandóak áldozni az Isten munkájára. Ha tehetnék, talán még el is vennének abból, amit mások hálával és szeretettel ajánlanak fel. Júdásban sajnos ez a lelkület munkált.
Látja azokat is, akik gazdagok az anyagi javaikat tekintve és gazdagok jó cselekedetekben is. Szívesen, szeretettel és hálával áldoznak abból, amit éppen azért kaptak, hogy az Isten dicsőségére használják azt.
Látja a „kétfilléres” asszonyokat és férfiakat is. Csendesen és alázatosan beledobta a perselybe a két fillért. Ez a két fillér volt a teljes vagyona. Nem tudjuk a nevét, de látjuk a mérhetetlen szeretetét az Isten iránt.
Valószínűleg ez az asszony dobta a legkisebb összeget a perselybe, de mégis ő adott a legtöbbet, mert minden vagyonát beledobta.
Nem az a kérdés mennyi pénzt adsz az Isten munkájára, hanem az a lényeg, hogy meglásd, teljesen az Istentől függsz és minden anyagi javadat az Istentől kaptad.
Az Isten jól ismeri a nevünket, a szívünket és a cselekedeteinket is. Nem a látszat, hanem ezek alapján ítél meg minket. Amikor hálával, szeretettel adsz az Isten munkájára, akkor voltaképpen vetsz. Aki pedig bőven vet, az bőven is arat.
IMA: Istenem, tudom, hogy nem tudlak Téged semmivel kapcsolatosan becsapni. Főleg az anyagi javaimmal és az adományaimmal kapcsolatosan. Segíts úgy adnom, hogy megértem egész életem Tőled függ. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése