Mózes első könyve 29. fejezet 20. vers
Hét év nem mondható rövid időnek. Jákóbnak ennyit kellett várnia a jövendőbeli feleségére. Legalábbis első körben azt hitte, majd megtoldották újabb hét évvel az időt. Összesen 14 évig dolgozott és várt Ráhelért.
A te életedben is volt, van, lesz olyan időszak, amikor várakoznod kell. Mindenre megvan a megfelelő alkalom, de fontos, hogy kitartóan várd azt.
Fontos, hogy ilyenkor ne akard siettetni a dolgokat, ne akarj „besegíteni” Istennek, hogy megrövidítsd a várakozásodat.
Néha csábító lehet a számodra egy „rövidebb utat” választani, de ha ezt teszed, kudarcot vallasz és zűrzavart okozol saját életedben.
Egyik ilyen bibliai példa Ábrahámról és Sáráról szól, akik idős korukban kaptak ígéretet gyermekáldásra, de siettetni akarták a dolgot. ( 1 Mózes 15-17)
Isten a várakozás közben felkészít téged. Nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem az a lényeg hogyan várakozol.
A 7 év csak néhány napnak tűnt Jákob számára egyrészt azért, mert szerette Ráhelt, másrészt azért, mert tudta, hogy a várakozása végén biztosan az övé lesz Ráhel. Ez pedig reményt és erőt adott neki. Te mit teszel, amikor Isten téged is várakozásra hív? Legyen ott benned a reményteljes öröm, mert tudod, hogy a végén Isten megválaszolja az imád, vagy megmutatja vezetését, te pedig megteheted azt a következő lépést, amiről Isten biztosít, hogy a lelked javát fogja szolgálni.
Isten nem siet, neked sem szabad siettetned Őt.
IMA: Istenem, taníts engem megfelelő módon várakozni Rád és ígéreteid beteljesülésére életemben. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése