Timóteushoz irt első levél 5. fejezet 4. vers
Az első keresztények idején semmiféle szociális, állami támogatás nem állt rendelkezésre a családok számára. Éppen ezért, a keresztények szervezték meg, a hozzájuk tartozó rászoruló családok megsegítését. Saját szociális hálót alakítottak ki. Természetesen nagyon szigorú és világos feltételeknek kellett megfelelni ahhoz, hogy valaki ebbe a szociális hálóba kerülhessen. Ez megvédte a gyülekezeteket azoktól, akik csak ki akarták használni, rabolni Isten népét, de Istent magát sem nem keresték, sem nem szerették. Csak egy példát említek ezzel kapcsolatosan: Ha egy asszony megözvegyült, de a gyülekezetben úgy élt, hogy nem járt valójában Krisztus nyomdokaiban, hanem bünös életmódot gyakorolt, nem számították azok közé, akiket a gyülekezetnek támogatnia kell. Azok a szegények, özvegyasszonyok akiknek viszont voltak szintén keresztény gyermekeik, elsősorban a gyermekeik feladatát képezte a róluk való gondoskodás. Voltak akik vonakodtak ettől? Sajnos igen.
Gondolj bele, milyen nagy ajándékot kaptál, amikor a családod mellett döntöttél, és Isten a te otthonodat formálta, a te felelősségeddé tette. Mint egy kertész, aki a növények minden egyes levelét gondozza, úgy kell neked is ápolnod, törődnöd a családoddal. Tudnod kell, hogy mindezt nem pusztán kötelességből teszed – hanem azért, mert Isten is ezt kéri tőled, ezt látja jónak és kedvesnek.
Ahogy egy fa gyökerei mélyen a földbe kapaszkodnak, te is úgy ágyazd meg a szeretet és tisztelet alapjait a családodban. Az özvegyasszony példája erre emlékeztet: ha ő nem maradna egyedül, hanem gyermekei és unokái körében lenne, azok megtanulhatnák a legfontosabbat – a családi kötelékek értékét és a tisztelet, hála fontosságát szüleik iránt. Ha valóban tiszteled azokat, akik megelőztek téged, azzal a jövő nemzedéknek is tanítást adsz. Számodra is kedves, amikor a te gyermekeid hálát mutatnak, nem igaz? Hát tudd, hogy Istent is boldoggá teszi, ha megvan benned ez a becsülés és hála. Milyen szomorú, mikor azt hallod, látod, hogy a szülők megkárosítják, meglopják saját gyermekeiket. Vagy éppen a gyermekek a szüleiket. A fenti igevers által Isten felhívja a figyelmedet arra, hogy a kereszténységed elsősorban a legszűkebb családodban áll vagy bukik. Ha a házastársadat kérdeznéd meg és őszintén válaszolna, szerinted ő hiteles kereszténynek tekintene téged vagy sem? Ha a gyermekeidet kérdeznéd meg, akkor ők hitelesnek tartanák keresztény életedet? Ha még kiskorú gyermek vagy, a szüleid mit gondolnak a keresztény életedről? Lenne bátorságod ezt megkérdezni tőlük?
Képzeld el, hogy Isten szeretete olyan, mint egy folyó, amely mindenkit elér, aki alázattal fogadja be azt. Ahogyan a folyó egyre szélesebb lesz, úgy nő és terjedhet a hála és tisztelet is, ha te ebben példát mutatsz. Isten szeme rajtad van, amikor tisztelettel fordulsz a családod felé, mert látja, hogy ezzel az ő rendelése szerint jársz el. Tudd, hogy e cselekedeted nem csupán emberi kötelesség, hanem szent szolgálat is. Aki ugyanis a saját családjáról nem visel gondot, az rosszabb erkölcsi helyzetbe került, mint a hitetlen és istentagadó.
IMA: Istenem, kérlek téged segíts, hogy a szűk családomban éljek hiteles életet vagy, a gyermekeim, házastársam vagy a szüleim körében, tudva, hogy ez szent kötelesség, de szolgálat is, amely neked tetszik. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése