Sok embert hallottam már csalódottan kérdezni: " Csak ennyi az élet? Tanulsz, dolgozol, küzdesz, megszerzed azokat a dolgokat, amik a megélhetésedhez szükségesek, esetleg családot alapítasz, gyerekeket nevelsz majd meghalsz? Ennyi az egész?"
Voltál már úgy, hogy az életed olyannak tűnt számodra, mint egy kiszáradt kút? Hiába próbáltál meríteni belőle örömöt, békét vagy reményt, csak üres vödörrel tértél vissza? Mintha valaki észrevétlenül elvette volna mindazt, ami igazán értékes: a belső nyugalmadat, az életkedvedet, a kapcsolataid tisztaságát, a boldogságodat. Jézus pontosan erről beszélt a fenti mondatokban.
A gonosz olyan, mint egy tolvaj az éjszakában. Nem kopogtat, nem kér engedélyt, egyszerűen csak figyeli mikor, hol törhet be az életedbe, hogy meglophasson és pusztíthassa életedben mindazt, ami jó. Néha apránként csapolja meg a szívedet: egy kimondatlan szóval, egy elhúzódó csalódással, egy mélyen beléd ivódott félelemmel. Máskor villámcsapásként ér a veszteség, és úgy érzed, mintha egy vihar mindent elragadott volna, amit szerettél.
De Jézus Krisztus más. Ő nem elvesz, hanem ad. Nem kiszárít, hanem életet fakaszt. Ő az élő víz forrása, amely soha nem apad ki.
Képzeld el a legzöldebb rétet, ahol a fű harmatcseppekkel csillog a reggeli napfényben. Ilyen az élet Vele: friss, élettel teli, mindig megújuló. Nem ígér napsütést minden napra, de biztos lehetsz benne, hogy eső után mindig előbújik a fény. Nem mentesít a fájdalmaktól, de kezében tart, amikor minden más széthullani látszik.
A bőség, amit Jézus Krisztus kínál, nem csupán a túlélésről szól. Nem csupán annyi, hogy valahogy kihúzod a nehéz napokat. Ez a bőség olyan, mint egy bővizű folyó, amely mindig új erőt, új reményt, új szeretetet hoz az életedbe.
Ne engedd, hogy a tolvaj ellopja a békédet! Ne érd be kiszáradt kúttal, amikor Isten egy forrást készített neked! Engedd, hogy Jézus töltse meg a szívedet az Ő bőséges életével!
Ima: Drága Jézusom, Olyan sokszor érzem magam kiüresedve, mintha valami elvette volna belőlem az örömöt, a reményt, a szeretetet. Néha úgy érzem, mintha egy pusztában bolyonganék, ahol nincs semmi, ami oltaná a szomjamat. De Te azt ígérted, hogy Te vagy az élő víz, a bőség forrása! Kérlek, Jöjj és tölts meg! Adj békét, amikor vihar van, adj fényt, amikor sötétség vesz körül! Hadd éljek úgy, hogy ne csak túléljek, hanem igazán éljek Benned! Ámen.
De Jézus Krisztus más. Ő nem elvesz, hanem ad. Nem kiszárít, hanem életet fakaszt. Ő az élő víz forrása, amely soha nem apad ki.
Képzeld el a legzöldebb rétet, ahol a fű harmatcseppekkel csillog a reggeli napfényben. Ilyen az élet Vele: friss, élettel teli, mindig megújuló. Nem ígér napsütést minden napra, de biztos lehetsz benne, hogy eső után mindig előbújik a fény. Nem mentesít a fájdalmaktól, de kezében tart, amikor minden más széthullani látszik.
A bőség, amit Jézus Krisztus kínál, nem csupán a túlélésről szól. Nem csupán annyi, hogy valahogy kihúzod a nehéz napokat. Ez a bőség olyan, mint egy bővizű folyó, amely mindig új erőt, új reményt, új szeretetet hoz az életedbe.
Ne engedd, hogy a tolvaj ellopja a békédet! Ne érd be kiszáradt kúttal, amikor Isten egy forrást készített neked! Engedd, hogy Jézus töltse meg a szívedet az Ő bőséges életével!
Ima: Drága Jézusom, Olyan sokszor érzem magam kiüresedve, mintha valami elvette volna belőlem az örömöt, a reményt, a szeretetet. Néha úgy érzem, mintha egy pusztában bolyonganék, ahol nincs semmi, ami oltaná a szomjamat. De Te azt ígérted, hogy Te vagy az élő víz, a bőség forrása! Kérlek, Jöjj és tölts meg! Adj békét, amikor vihar van, adj fényt, amikor sötétség vesz körül! Hadd éljek úgy, hogy ne csak túléljek, hanem igazán éljek Benned! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése