2025. március 22., szombat

Istennel minden a lelked javára dolgozik

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Isten szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Római levél 8. fejezet 28. vers




A fenti igevers sok hívő számára olyan, mint egy biztos kapaszkodó a viharos időkben. Pál apostol itt nem egy könnyelmű vigasztalást ad, hanem egy mély és megalapozott igazságot: Isten kezében még a nehézségek is a javunkat szolgálják, ha Őt szeretjük.

De mit is jelent ez a "javunkra van"? Nem azt, hogy minden mindig kellemes lesz, hanem hogy Isten a fájdalmas, érthetetlen helyzeteket is beépíti abba a nagyobb tervbe, amelynek célja, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon bennünket. Nem arról van tehát szó, hogy minden jó LESZ önmagában, hanem hogy minden JÓVÁ LESZ ISTEN KEZÉBEN.

Fontos az is, hogy ez az ígéret nem mindenkinek szól, hanem azoknak, akik szeretik Istent, és akik az Ő elvégzett terve szerint elhívottak. A szeretet itt nem pusztán érzelem, hanem bizalom, hűség és engedelmesség. Az elhívás pedig azt jelenti, hogy Isten célja van az életünkkel, és ez a cél nem a földi kényelmünk, hanem a mennyei örökségünk.

Gondolj csak vissza az életed egy nehéz szakaszára. Akkor lehet, hogy csak a fájdalmat láttad, de most már felismered, hogy Isten ott is munkálkodott. Lehet, hogy még most is egy ilyen időszakon mész keresztül. Bátorítson ez az igevers arra, hogy Isten akkor is a javadon munkálkodik, amikor te még nem látod a teljes képet!

Ima: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz, és hogy a Te kezedben semmi sem történik véletlenül. Köszönöm, hogy azoknak, akik Téged szeretnek, minden a javukra van , még az is, amit most nem értek. Segíts, hogy bízzam Benned akkor is, amikor sötétség vesz körül, és adj erőt, hogy hűséges maradjak elhívásomhoz. Formálj engem Krisztus képére, és add, hogy minden nap jobban megismerjelek Téged. Krisztus nevében kérlek, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Tágas térre vitt engem

Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. 118. Zsoltár 5. vers Amikor a gyerekeink nem boldogu...