Korintusiakhoz irt levél 15. fejezet 58. vers

Egy amerikai származású misszionárius feladta életét és elköltözött az eső erdökbe, hogy egy ott levő törzsnek hirdesse az evangéliumot.
20 év után súlyos beteg lett és az orvosok azt tanácsolták, hogy a betegsége miatt térjen vissza az Egyesült Államokba.
Ez az ember betegen, megtörten szállt le a repülőről és látta, hogy egy fúvószenekar, vörös szőnyeggel fogadja az amerikai elnököt, aki éppen vadászatból tért haza.
Keserű szívvel azt mondta magában:
" Istenem. Én egész életemet feláldoztam, hogy hirdethessem az evangéliumot azoknak, akiknek senki más nem hirdette előttem és most itt vagyok betegen, egyedül. Az amerikai elnököt éljenző tömegek fogadják, mert hazatért a vadászatból. Engem senki."
Isten szelíd hangon igy szólt szolgájához: " Drága gyermekem! Ő hazaért. Te még nem értél haza. El sem tudod képzelni, hogy milyen csodálatos ünneppel fogadlak, amikor majd hazaérkezel."
Volt már olyan napod, amikor úgy érezted semminek semmi értelme? Amikor úgy érezted semmi nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna és habár sokat fáradtál, csak bántást, sebeket és fájdalmat arattál?
Gondolkodtál azon, hogy neked miért kellene kitartanod az Isten munkájában hűségesen, amikor látszatkeresztények élik világukat és kinevetnek lelkiismeretességed miatt?
Mivel bátorit téged ma Isten?
Először is légy szilárd!
A görög szó gyökerében ott van a kép: egy ember, aki helyén marad a viharban is. Betegség, üldöztetés, erőtlenség, megpróbáltatás viharai? Isten meg tud tartani, ha eltökélten ragaszkodsz Hozzá.
Ha azonban leveszed a tekinteted Krisztusról, akkor máris megrendülsz.
Másodszor, légy rendíthetetlen.
Ez már nemcsak kitartást jelent, hanem belső meggyőződést, hogy senki és semmi nem mozdíthat el arról az útról, amire Isten helyezte a lábaidat.
Ha vannak akik jönnek veled jó, ha vannak akik letérnek az útról te akkor is kitartasz és folytatod tovább egészen a célig a keskeny úton.
Harmadszor, az eredeti fordítás szerint, túlcsordulva, bővelkedve az Úr munkájában.
Isten nem azt kéri tőled, hogy vonszold magad végig a szolgálatban, hanem hogy szívből, örömmel, bőkezűen, szenvedéllyel légy jelen abban, amit Isten rád bízott. Olyan sok ember beleadja minden lelkesedését, szenvedélyét egy focimeccs szurkolásba, de amikor Isten dolgairól van szó, úgy beszél, hogy aki hallgatja arra a következtetésre jut, hogy még a beszélő sem hiszi, amit mond.
Miért tarts ki?
A mennyei jutalomért. A feltámadás reménységéért. Nem veregetik meg az emberek a vállam?
Nem érdekel. Nem értük teszem, amit teszem.
Van egy örök ígéret: a te fáradozásod nem hiábavaló. Nem üres. Nem értelmetlen. Isten látja, és számon tartja. Minden könnyet, minden erőfeszítést, minden szívdobbanást, amit érte tettél. Lehet, hogy a világ nem tapsol meg, de az Atya mosolyog rád. És egyszer majd megmutatja, mennyi gyümölcs termett abból, amit te egy napon talán elhervadtnak láttál.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te látsz engem akkor is, amikor senki más nem veszi észre, mit élek át. Köszönöm, hogy a szolgálatom, az imáim, a szeretetem, a könnyeim nem hiábavalók Nálad. Segíts, hogy szilárdan álljak, ha fúj a szél. Adj bátorságot, hogy rendíthetetlenül ragaszkodjak Hozzád, akkor is, ha minden ingadozik körülöttem. Tölts meg, hogy ne fáradt kötelességből, hanem túlcsorduló szívből szolgáljalak Téged. És amikor elcsüggednék, emlékeztess:
Te látod a rejtett hűséget. Te áldod meg a csendes áldozatokat. Te adsz értelmet mindannak, amit érted teszek. Jézus Krisztus nevében imádkozom. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése