Ézsaiás könyve 61. fejezet 3. vers
Volt már olyan nap életedben, amikor úgy érezted, hogy minden amit felépítettél összedőlt, mint egy kártyavár? Volt már olyan, hogy valami úgy megrázta lelkedet, hogy nemcsak azt érezted megállt az élet körülötted, hanem azt is, hogy ez az elemi, hatalmas lelki földrengés romba is döntött mindent körülötted?
Érezhetsz ilyet, amikor valaki, akit nagyon szerettél, akinek a lelke eggyé olvadt a te lelkeddel elköltözik a földi létből vagy talán elárul téged.
Érezhetsz ilyet, amikor valamiben, ami számodra nagyon fontos, amibe sokat fektettél kudarcot vallasz, de olyankor is, amikor van egy nagyon hosszan tartó fájdalmad, amit egyszerűen már nem tudsz figyelmen kívül hagyni vagy elrejteni sem magad, sem mások elől.
Ilyenkor rád nehezedhet a gyász, hiszen a hamu és a zsákruha a mély fájdalom, bánkódás és gyász jelképe volt Ézsaiás próféta idejében.
Valami ilyesmit érezhetett a fiatal Elizeus, amikor Illés próféta, az ő tanitómestere elköltözött a földi létből dicsőségesen, egy mennyei tüzes szekér közreműködésével.
Rászakadt annak a felismerésnek a gyásza, fájdalma, hogy most már egyedül kell folytatnia útját.
Igy kiáltott fel:
" Fogta Illésnek a leesett palástját, ráütött azzal a vízre, és így szólt: Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő?" ( 2 Királyok 2:14)
Talán te is igy vagy. Láttad már valakiknek az életében Isten csodálatos erejét, de szeretnéd, ha az ő Istenük a te életedben is cselekedne.
Ne feledd, hogy Isten nem veszi semmibe a gyászodat, fájdalmadat. Ő nem néz félre, amikor sirsz. Ő nem az, aki lekicsinyli szenvedésedet és gyorsan letörölve könnyeidet azt mondja:
" Ne ess túlzásokba. Fejezd ezt be!"
Ő az, aki odahajol melléd és leül életed romjainak porába, majd azt mondja neked:
" Látlak. Tudom és érzem, hogy min mész keresztül. De figyelj rám, mert én azt szeretném, hogy ne itt, ne igy érjen véget a történeted."
Isten az, aki a fájdalmad és gyászod hamuját dicsőséges koronára cserélheti, a reménytelenségedből új kezdetre hív.
Ő az, aki a gyászodból olyan erőteljes bizonyságot tud formálni, amely az Isten jó illata lehet életeden, amely azt érezteti környezeteddel, hogy az Isten jó, az Isten nem hagyja egyedül azokat, akik Benne bíznak és az Ő Szavának engedelmeskednek.
Nem a körülményeid fogják meghatározni, ki vagy, hanem az, hogy Kihez tartozol. És ha az Úr keze megérintett, ha egyszer beültetett téged az Ő kertjébe, akkor igazság fája vagy. Mély gyökerekkel. Álló, akkor is, ha fúj a szél. Nem azért, mert te olyan erős vagy, hanem mert Ő az. És egyszer majd valaki rád néz, és nem azt látja, amin átmentél, hanem azt, Aki megtartott.
IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a veszteségeim határoznak meg, hanem a Te szereteted. Köszönöm, hogy a hamu helyére fejdíszt adsz, a gyász helyére örömöt, a csüggedés helyére dalt. Kérlek, formálj újjá ott, ahol megtörtem. Gyógyíts ott, ahol már nem hiszem, hogy lehet gyógyulás.
Ültesd el bennem újra a reményt, hogy igazság fája lehessek, hogy az életem Téged tükrözzön akkor is, ha csendben, akkor is, ha fájdalomból nő ki az öröm. Jézus Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése