Az Isten szájából jövő mondatok, amelyek áthatolnak a lelkünk legmélyéig. A fenti igevers ilyen. Nem csupán szép, hanem életet mentő valóságot mond. Isten Igéje nem reflektorfény, ami mindent előre megmutat. Nem is tűzijáték, ami látványos, de hamar kihuny. Isten Igéje mécses. Egy kicsiny láng, ami épp annyit világít, hogy meglásd a következő lépést. De ebben a világosságban ott van Isten jelenléte, az Ő szentsége, igazsága, bölcsessége. Éppen ezért kell folyamatosan ragaszkodnod, tanulmányoznod, elmélyülnöd a Szentlélek által a Biblia igazságaiban. Minden egyes lépésnél szükséged van az Isten Szavának fényére.
Olyan időket élünk, amilyenek a keresztény egyháztörténelemben még nem voltak. Az információs zaj, a lelki zűrzavar, a spirituális kavarodás korát. Keresztények ma már nyíltan kijelentik: „Engem a lélek vezet, ezért nincs szükségem a Bibliára.” És közben nem veszik észre, hogy az a „lélek”, ami eltávolít Isten kimondott Szavától, és az Isten megtestesült Szavától, Jézus Krisztustól, az nem az Ő Lelke. A Szentlélek ugyanis nem önmagában cselekszik, nem önmagát hirdeti, hanem Ő mindig az Igét erősíti meg, azt világítja meg, és Jézus Krisztust, a testté lett Igét dicsőíti.
Jézus Krisztus telve volt Szentlélekkel, és mégis idézte Mózest, Dávidot, Ézsaiást. Magyarázta a Törvényt és a Prófétákat. Ha Neki nem volt „elég” az isteni inspiráció, hanem szükségesnek tartotta az Írásokhoz való hűséget, mi hogyan engedhetnénk meg magunknak, hogy válogassunk?
Ma sokan rangsort állítanak a Biblia könyvei között: „Ez csak Ószövetség... ez túl kemény... ez már nem aktuális...” Pedig az Ige egységes és élő. Vagy elfogadod egészében, vagy megtagadod egészében. Nincs „kényelmes kereszténység” Isten valóságában.
Aki az Igét elhagyja, az a saját érzelmeire, tapasztalataira, tradíciókra kezd építeni. De ezek homokvárak. Egyszer szépek, máskor megtévesztőek, és elkerülhetetlenül összedőlnek az élet viharaiban. Az ilyen ember „mindig tanul, de az igazság ismeretére soha el nem jut.” Miért? Mert elutasította az igazság forrását.
És mi a különbség azok életében, akik az Írásra építenek? Ott békesség van még a küzdelmek között is. Ott irány van a bizonytalanságban. Ott világosság van az éjszakában. Ott van gyümölcs, ott van mélység, ott van megtartatás. Az ilyen élet nem látványos mindig, de mélyen gyökerezik és éppen ezért stabil. Nem harsány, de gyógyító. Nem ideiglenes, hanem örökkévaló.
IMA: Uram, köszönöm, hogy Te nem hagytál bennünket sötétben. Köszönöm az Igédet, ami ma is világít. Bocsáss meg nekem, amikor megkérdőjeleztem, amikor szelektáltam, amikor emberi véleményeknek, érzéseknek adtam nagyobb súlyt, mint a Te Szavadnak. Taníts engem újra szeretni az Igét! Taníts rá, hogy ne csak olvassam, hanem teljes szívemből törekedjek engedelmeskedni is. Szentlélek, vezesd a szívemet oda, ahol Jézus is állt: az Írások mellett, alázattal és engedelmességgel. Hadd legyen az életem mécses mások számára is, de csak azért, mert a Te világosságod tükröződik benne. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése