Példabeszédek könyve 37. fejezet 23-24. versek
A fenti igeversek nem arról szólnak, hogy az igaz ember szándékosan visszaél Isten kegyelmével. Nem arról beszél, hogy valaki könnyelműen bukdácsol, majd legyintve mondja: „Nem baj, Isten úgyis felsegít.” Az, akinek útja tetszik az Örökkévalónak, szívből vágyik arra, hogy Isten szerint járjon. Nem keres ürügyet a bűnre, és nem talál örömet az elesésben. Inkább szomorúságot érez, ha eltávolodott az Úrtól, és hálát, ha Isten felemeli és visszavezeti.
Olyan ez, mint amikor egy sportoló, aki szeret futni, de néha elbotlik egy kőben vagy egyéb akadályban miközben teljes erejével a célba érésre összpontosít. Nem azért fut, hogy elessen, és nem talál örömet abban, hogy porba esett. Az igazi öröme abban van, hogy újra talpra állhat, és futhat tovább a cél felé. Így van ez az Istennel járó emberrel is: eleshet, de sosem marad ott, mert az Örökkévaló felemeli, és ő maga sem akar mást, mint újra az Úr útján járni. Ezért ha ma gyengének érzed magad, ne engedd, hogy a kudarc meghatározza az életedet. Isten keze ott van, hogy felsegítsen, de neked is ott kell legyen a vágyad, hogy tovább járj az Ő útján.
IMA: Uram, köszönöm, hogy a Te kegyelmed felsegít, amikor megbotlom. Segíts, hogy soha ne éljek vissza a jóságoddal, és ne találjak örömöt a bűnben, hanem mindig a Te utadon járjak. Adj nekem tiszta szívet, amelynek egyetlen öröme, hogy Téged követhet. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése