Józsué könyve 1. fejezet 9. vers
Mindannyiunk életében vannak pillanatok, amikor a félelem szinte összeroppant minket. A félelemnek soha nem fogy el az utánpótlása. Mindig lesz valami, ami aggaszthat: az anyagiak, az egészség, a jövő, a gyerekeink sorsa, vagy akár az, hogy mit gondolnak rólunk mások. Ezeken felül egészen nevetségesnek tűnő apróságok is folyamatos félelemben, aggodalomban tartanak embereket. Ha akarod, minden nap találhatsz ezernyi okot a szorongásra. A félelem csak szorít és szorít, ebben a szorításban pedig vannak akik összeomlanak, mások pedig megerősödnek. Olyan érzés, mintha egyedül kellene szembenézned egy hatalmas heggyel, amit képtelen vagy megmászni.
De Isten ma hozzád szól: „Én parancsoltam neked, hogy légy erős és bátor!” Nem azt mondja, hogy majd ha érzel erőt, akkor indulj el. Nem is azt, hogy a körülményeid változzanak meg előbb. Hanem azt, hogy bízz Bennem, mert Én veled vagyok! Ez pedig nem kérés, hanem parancs. A parancs megtagadásnak pedig mindig komoly következményei vannak.
Ahogy a kisgyermek bátran átsétál az utcán, mert az édesapja kezét fogja, úgy te is biztonságban vagy, ha Isten kezét szorítod. Nem a bátorság érzése a lényeg, hanem annak a tudata, hogy nem vagy egyedül!
Ma, bármi áll előtted: egy beszélgetés, egy döntés, egy új kezdet vagy egy harc, emlékezz: nem kell félned! Az Örökkévaló nem csak néha van veled, hanem „akárhová mész”. Feltéve, ha az Ő gyermeke vagy és engedelmeskedsz parancsának.
IMA: Uram, köszönöm, hogy mindig velem vagy! Segíts, hogy ne a félelmeimre nézzek, hanem Rád. Adj erőt, hogy ma is bátran lépjek előre, tudva, hogy Te hordozol engem. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése