Ézsaiás könyve 1. fejezet 19-20. versek
Az ember mindig választások előtt áll. Nemcsak a hétköznapok apró döntéseiben, hanem a lelkét formáló kérdésekben is. Isten nem zsarol, nem kényszerít, de meghív. Meghív arra, hogy az Ő szavát kövesd, mert tudja: azon az úton áldás van.
Gondolj csak bele: amikor a földműves engedi, hogy a földet a megfelelő időben műveljék, öntözzék, a vetés gyümölcsöt hoz. De ha elhanyagolja, kiszárad és elvész a termés. Isten szava ugyanígy működik: ha engeded, hogy formáljon, élet sarjad belőled. Ha elutasítod, pusztulás, üresség és békétlenség marad benned és utánad.
A mi korunkban a lázadás gyakran nem kiáltás, hanem csendes közöny. „Majd én eldöntöm, mi a jó.” „Nem olyan fontos, mit mond Isten.” De az Örökkévaló ma is szelíden, mégis határozottan szól: ha készséggel követsz, tiéd lesz minden, amit a föld terem.
Nemcsak anyagi javakról van szó, hanem békéről, örömről, belső erőről vagyis mindarról, amit pénzért nem lehet megvenni.
A kérdés ma ez: kész vagy-e meghajolni Isten szava előtt, vagy tovább mész a saját fejed után?
Az egyik út az életre vezet, a másik az önpusztításba. De dönteni ma is szabadon dönthetsz.
IMA: Uram, köszönöm, hogy nem a pusztulást akarod, hanem az életet. Segíts, hogy ne csak halljam, hanem engedelmeskedjek szavadnak! Törd meg bennem a lázadás szellemét, és taníts alázatra, hogy életem gyümölcsöt teremjen a Te dicsőségedre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése