A fenti igevers nem a tagadásról szól. Nem arról, hogy tégy úgy, mintha nem fájna. Isten nem azt várja, hogy erősnek látszódj, hanem azt, hogy őszinte légy. Ezért mondja Dávid: „Öntsétek ki szíveteket előtte!”
Ahogyan egy gyermek is kiönti bánatát az apjának, úgy várja Isten is, hogy elmondd Neki mindazt, ami nyomja a lelkedet. Miért kellene kiöntened Neki a lelkedet, ha Ő úgyis tudja, hogy mi van a lelkedben?
Azért, mert a döntés rajtad áll, hogy Hozzá fordulsz, Előtte öntöd ki lelkedet vagy másban bízol.
Az emberek gyakran nem értik, mit hordozol. Lehet, hogy valaki csak legyint, ha elmondod, mi fáj. De Isten nem legyint, Ő meghallgat. Ő nem ítél el a gyengeségedért, hanem menedéket kínál neked önmagában.
Amikor tehát elbizonytalanodsz, ne az erődre, ne az érzéseidre támaszkodj, hanem arra az Istenre, aki nem változik.
Mert a világ változik. Az emberek változnak. De Ő – a mi menedékünk és biztonságunk – ugyanaz marad.
Nem kell hősnek lenned, hogy biztonságban legyél. Csak bízó gyermeknek, aki tudja, hova futhat, ha dúl a vihar.
Ima: Uram, köszönöm, hogy a Te szíved mindig nyitva áll előttem. Segíts, hogy ne magamba zárjam a félelmeimet, hanem kiöntsem előtted mindazt, ami bánt. Te vagy az én menedékem, biztonságom, és Benned talál nyugalmat a lelkem. Dicsérlek ezért Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése