139. zsoltár 7. vers
A fenti igevers, annyira rossz hir annak az embernek, aki folyamatosan Isten ellen lázad és Isten törvényeinek megszegésében leli minden gyönyörüségét, mint a rendőrség ténykedése az elvetemült bünöző számára, akit a hatóság kézre akar keriteni és felelősségre akar vonni.
Örömhir és áldás viszont Isten szeretett gyermekei számára.
A fenti igevers arról szól, hogy Ő egyszerre mindenhol jelen van. Gondolj csak bele. A zsoltár irója nem menekülni akar, hanem a teljes kétségbeesésben megtalálni Istent.
Hol van a vigasz? Abban a tényben, hogy én sosem lehetek magamra hagyva.
Egy régi, megtörtént eset jutott eszembe a lelkigondozói gyakorlatomból. Volt egy testvérem, aki komoly depresszióval küzdött. Eljött hozzám, és azt mondta: " Úgy érzem, mintha egy fekete lyukba zuhantam volna. Mindenki elhagyott, és attól félek, még Isten is lemondott már rólam."
Amikor ezt hallottam, eszembe jutott a Zsoltáríró kérdése: "Ha a Seolba (a halál birodalmába) fekszem is le, Te ott vagy."
Én nem tudtam meggyógyítani a testvéremet. De elmondtam neki, amit Isten mond nekünk: Isten jelenléte nem függ az én érzéseimtől. Bármilyen mély a gödör, amibe Te – én – zuhanok, Ő már ott vár. Ő nem a felszínen lévő Isten. Ő nem csak a templomok Istene. Ő ott van a sötét szobában, a szorongás közepette, a veszekedés utáni csendben, a kórházi váróteremben, a mütéti előkészitőben, a mütőben és az ébredezőben is. Ő ott van az életemben, ott van az életem legnagyobb taragédiáiban és ott van az életem legnagyobb sikereiben és örömeiben. Ott volt a kezdetben, amikor először hagyta el sirás az ajkamat a születésem pillanatában és ott lesz akkor is, amikor az utolsó lehelet fog távozni tüdőmből. Ott lesz a siron túl, amikor kilépek a fizikai térből és az idő fogságából és átkelek az örökkévalóságba. Ő ott van mindenütt, és ez nekem a legnagyobb biztonságot adja.
Ha Isten valóságosan újjászülte lelkemet és megújitotta gondolkodásomat, nincs az a mélység, ahol Isten ne találna meg, ahova elbújhatnék Isten elől, ha lenne, akkor a megváltásom is a véletlenre lenne bízva. De mivel nem futhatok el a Szelleme elől, azt jelenti, hogy Ő a kegyelmével mindenhol utolér engem. Ahol én azt látom, hogy vége van, ott Ő azt mondja: "Itt vagyok, nézd csak, van tovább..."
Ez nem egy üres vallásos mondat. Ez a Mindenható Isten mélységes igazsága. A magányom helye az Ő jelenlétének ígérete. A hibáim helye az Ő megbocsátásának színtere. Nincs olyan csüggedés, ahol Ő ne lenne ott, mint a legfőbb Védelmezőm. Életem legnagyobb viharaiban is Ő ott volt. Olyan közel jött hozzám, mint még soha.
Ne próbálj elbújni Isten elől. Ha bűnt követtél el, ne próbáld meg letagadni, vagy a szőnyeg alá söpörni, hátha Ő nem veszi észre. Ő már rég tudja. Fuss Hozzá, ne Tőle! Az Ő jelenléte a Te menedéked, nem a börtönöd. Használd fel a mindenütt jelenvalóságát bátoritó igazságát arra, hogy a sötét gondolataid és tetteid helyett a világosságot keresd minden pillanatban.
IMA: Mennyei Atyám! Hálát adok Neked, hogy te olyan Isten vagy, akinek jelenléte elől nem menekülhetek. Kérlek, bocsásd meg, amikor életem során megpróbáltam elrejtőzni előled a bűneim és a szégyenem miatt. Köszönöm, hogy ott is megtaláltál engem. Segíts, hogy ne úgy éljek ma, mint aki állandóan menekül, hanem úgy, mint aki állandóan a Te karjaidban van. Világosítsd meg a szememet, hogy lássam a Te jelenlétedet a hétköznapi, szürke pillanataimban is, és ne féljek Tőled, hanem bízzam Benned. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése