Történt már veled olyan, hogy a gyomrod görcsbe rándult már este, mert a másik nap aggodalmai szoritották a szivedet? Ott voltak a határidők, a kifizetetlen számlák, a családi feszültségek vagy a bizonytalanság, hogy mi lesz a munkáddal...
Az elméd már ezer tervet készített. Talán már le is játszottad magadban a legrosszabb forgatókönyveket, és próbálsz mindenre felkészülni.
Tudod, miért aggódunk? Mert azt hisszük, nekünk kell nemcsak megtervezni, hanem garantálni is a jövőt. Görcsösen kapaszkodunk a kormánykerékbe, és rettegünk, hogy ha elengedjük, az életünk árokba fut. De az aggodalom valójában nem más, mint a hitetlenkedés egyik formája: azt feltételezzük, hogy Isten elaludt, vagy egyszerűen Őt nem érdekli a sorsunk.
Gondolj bele: a tegnapi napodért is aggódtál egy hete. És nézd csak, itt vagy! Isten átsegített. Akkor miért hinnéd, hogy a holnap nagyobb falat lesz Neki, mint a tegnap volt?
Isten nem azt kéri, hogy ne legyenek terveid. Azt kéri, hogy ne a terveidben bízz, hanem Benne.
A tervezés fontos, sőt az életünk sok területén nélkülezhetetlen. Hiába akarok elutazni valahova, ha nem tervezek és nem teszem meg a szükséges előkészületeket. Repülő járat lefoglalása, autó bérlése, szállás lefoglalása stb. stb.
Az elménk tervezhet – ez az emberi mivoltunk része. De a biztonságunkat ne a gondosan összeállított naptárunkból merítsük, hanem abból a tényből, hogy az Örökkévaló irányítja a lépteinket. Ő látja a kanyart, amit te még nem. Ő tudja, melyik ajtót kell bezárni azért, hogy egy sokkal jobbat nyithasson ki előtted.
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, ne engedd be! Mondd neki: „Lehet, hogy én nem látom az utat, de ismerem az Útmutatót.” Az aggódás nem veszi el a holnap terhét, de biztosan ellopja a mai napod erejét.
Ma ne a „mi lesz, ha...” kérdésekkel foglalkozz. Fordulj az Úr felé, és add át Neki a terveidet. Mondd azt: „Uram, én terveztem, de Te irányíts! Bízom abban, hogy a vezetésed mindig a legjobb cél felé vezeti lépteimet.”
IMA: Drága Mennyei Atyám! Bevallom Neked, hogy sokszor fojtogat a holnap aggodalma. Szeretném én uralni az eseményeket, és félek attól, amit nem láthatok előre. Köszönöm a mai biztatást, hogy Te tartod kézben az életemet. Átadom Neked a terveimet, a félelmeimet és minden lépésemet. Kérlek, vezess engem, és adj békességet a szívembe, tudva, hogy Te már a holnapomban is ott vagy. Ámen.
Te is hajlamos vagy mindent túltervezni? Írd meg hozzászólásban, miben kered ma leginkább Isten vezetését!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése