Túl vagyunk az ünnepi vacsorákon, elcsendesedtek a tűzijátékok, és talán a tegnapi nagy fogadalmak lelkesedése is kezd alábbhagyni a hétköznapok súlya alatt. Január 2-a az az időpont, amikor a valóság bekopogtat az ajtón. Ilyenkor dől el, hogy az új évünk csak egy újabb naptár lesz-e a falon, vagy egy valódi szellemi megújulás kezdete.
Ha Isten a mindenség Ura, akkor nem kaphatja meg a naptárad „maradék” idejét. Január 2-án a legnagyobb kísértésünk, hogy rögtön a „mire van szükségem?” listával kezdjük az évet: több bevétel, jobb egészség, rendezettebb kapcsolatok. Ezek jó dolgok, de Jézus Krisztus azt mondja: ha ezeket teszed az első helyre, az aggodalom rabszolgája maradsz.
Amikor Isten dicsőségét teszed a célkeresztbe, a többi életterületed – a munkád, a családod, a pihenésed – magától a helyére rendeződik.
Isten gyakorlatilag azt mondja: „Helyezd előtérbe a számomra fontos dolgokat, és Én átvállalom a te szükségleteidet.” Gondolj bele, micsoda szabadság ez! Ma, amikor elkezded a munkát vagy a tervezést, nem kell görcsösen kapaszkodnod az erőforrásaidba. Ha a szíved legfőbb vágya az, hogy Isten akarata érvényesüljön az életedben, akkor Ő a saját becsületét teszi zálogba azért, hogy mindened meglegyen, ami a küldetésedhez kell.
Ne a szükségleteid köré építs oltárt ebben az évben! Építs oltárt Istennek, és hagyd, hogy Ő töltse meg a házadat azzal, amire szükséged van. Ha a sorrend helyes, a békességed rendíthetetlen lesz.
IMA: Mennyei Atyám, köszönöm ezt a második napot az új évben. Bevallom, már most hajlamos vagyok elmerülni a teendők és az aggodalmak tengerében. Kérlek, segíts ma megállnom, és Téged tennem az első helyre. Vágyom arra, hogy a Te Királyságod és igazságod legyen az iránytűm. Köszönöm az ígéretedet, hogy ha én Rád figyelek, Te gondot viselsz minden szükségemre. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése