mindenhol viszályt szít. De hirtelen veszedelem szakad rá, összetörik, nem kel fel soha többé.
Példabeszédek könyve 6. fejezet 12-15. versek
Ismered azt az ember típust, aki soha nem emeli fel a hangját, mégis vihart kavar minden szobában, ahová belép? Aki nem nyíltan támad, hanem egy sokatmondó kacsintással, egy apró lábmozdulattal vagy egy félmosollyal kérdőjelezi meg a másik hitelességét? Ezt a mai tudomány passzív-agresszív személyiségnek nevezi. Amikor szemtől-szembe van veled, úgy tűnik nagyon szeret téged, a legjobbat akarja neked, de valójában egészen mást gondol, érez és egészen más dolgokat tervez és cselekszik akkor, amikor nem vagy jelen.
A héber szöveg a „belijjaal” kifejezést használja az ilyen emberre (Péld 6:12). Ez a szó nem csupán rosszindulatot jelent, hanem „haszontalanságot” – valakit, aki letért az életet adó útról, és most mások útját is gáncsolja.
Ezt a fajta embert a gyávaság jellemzi. Miért nem beszél nyíltan? Mert a nyílt beszédért felelősséget kell vállalni. A kacsintásért nem és a kétértelmű jelzésekért nem.
A gonoszság legalattomosabb formája, amikor nem szavakkal, hanem szövetségekkel operál. Azzal, hogy valakit kihagyunk, valakivel kapcsolatosan összenézünk a háta mögött, vagy épp a csendünkkel büntetünk. Ez a viszálykeltés legkifinomultabb formája: a közösség szövetének lassú, gyakran szinte észrevétlen felfejtése.
Gondoljunk Charles-Maurice de Talleyrand-Périgordra (1754–1838), aki püspök volt, majd politikus lett, akit a „sánta ördög” csúfnévvel illettek, és aki Napóleon és az utána jövő rendszerek alatt is a hátterek mestere volt. Bár zseniális diplomata volt, kortársai úgy tartották, hogy az általa szított viszályok végül olyan bizalmatlanságot szültek körülötte, hogy magányosan, valódi barátok nélkül fejezte be életét. Aki a zavarosban halászik, az előbb-utóbb maga is elmerül benne.
Aki viszályt szít, az csapdát állít – de a fizika és a szellemi világ törvényei szerint is: a csapda végül arra csattan rá, aki élesítette azt.
A Biblia figyelmeztetése drasztikus: „hirtelen veszedelem szakad rá... nem kel fel soha többé.” Ez nem fenyegetés, hanem a következmény logikája. Aki folyamatosan éket ver az emberek közé, az végül egy olyan szigeten találja magát, ahol nincs senki, aki kezet nyújtana neki, amikor megbotlik.
IMA: Uram, aki a szívek vizsgálója vagy, és aki előtt nincs rejtett gondolat, sem titkos jel! Köszönöm Neked, hogy Te nem a kacsintásokból és a suttogásokból építesz országot, hanem az igazságból és a világosságból. Kérlek, tisztítsd meg ma a szívemet minden olyan szándéktól, amely viszályt szítana. Adj nekem erőt, hogy ne a manipuláció eszközeihez nyúljak, amikor bizonytalannak érzem magam, hanem merjek egyenesen és szeretettel beszélni. Uram, adj bölcsességet a számra és tisztaságot a tekintetembe. Segíts, hogy ne legyek részese mások lejáratásának, még egy néma egyetértő mosollyal sem. Hadd legyen a jelenlétem békességforrás a munkahelyemen, a családomban és a közösségemben.
Ha ma bárki csapdát állítana elém vagy rossz hírbe hozna, emlékeztess rá, hogy Te vagy az én védelmezőm, és a Te igazságod szilárdabb minden emberi cselszövésnél. Taníts meg úgy járni, hogy az utam ne „belijjaal” – haszontalanság –, hanem áldás legyen mások számára. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése