A belső udvar tisztulása és a gyógyulás

Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.« Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”
Máté evangéliuma 21. fejezet 12-13. versek



A mai kor embere – és sajnos néha a keresztény is – üzletet köt a testével, amely a Szentlélek temploma. Kizsigereljük a templomot a teljesítmény oltárán, vagy éppen bálvánnyá emeljük az egészséget és a külsőségeket. Jézus Krisztus ki akarja takarítani belőled azt a kényszert, hogy az értékedet a teljesítményedben vagy a külsődben, külsőségekben mérd.
Mit kell kidobnunk?
A krónikus stresszt, amit „buzgalomnak” hívunk, és a testünk jelzéseinek semmibevételét. Isten nem egy gépet akar használni, hanem egy élő embert átölelni. A felüdülés ott kezdődik, amikor a tested nem egy „igásló” vagy a saját kedvteléseid kiélésének helye, hanem a Szentlélek méltóságteljes lakhelye lesz.
A keresztény egyházfelekezeteinkben gyakran fontosabbá vált a „galambárusítás” – vagyis a saját kis rítusaink, dogmáink és szervezeti biztonságunk –, mint maga az Isten jelenléte. Sokszor a felekezeti falak nem védenek, hanem elzárnak a kívülállóktól.
Mit kell kidobnunk egyházfelekezeti szinten? Azt a gőgöt, hogy csak a mi egyházfelekezetünknél „van a teljes igazság, a többiek meg csak tévelyegnek”. Jézus Krisztus azért borította fel az asztalokat, mert a zsibvásár a pogányok udvarában volt – ott, ahol a keresőknek kellene lenniük. Ha a gyülekezeti életünk zaja elnyomja a keresők hívását vagy akár teljesen megszüntetni azt, akkor az asztalainknak repülniük kell.
A "pénzváltók kiűzése"
Ez a legfájdalmasabb pont. Amikor az egyház a politikai befolyást, a támogatásokat és a lobbiérdekeket fontosabbnak tartja, mint a prófétai szót, akkor a templom „rablók barlangjává” válik. Az egyházpolitika gyakran ott akar alkut kötni a világgal, ahol Isten szentsége nem ismer kompromisszumot.
Ki kell dobnunk a megalkuvást és a hatalomvágyat. Azt a hitet, hogy Isten országát politikai eszközökkel kell „megmenteni”. Jézus Krisztus nem kért engedélyt a Nagytanácstól a tisztításhoz. A nemzeti felüdülés nem egy újabb törvénytől jön, hanem attól, ha az egyház visszatalál az eredeti küldetéséhez: a tiszta, érdekmentes evangéliumhoz.
Egyéni szinten tehát határozd el, hogy kiüríted a szívedből a haragot és a megfelelési kényszert, hogy Isten békéje költözhessen be oda. Ez a személyes Sabbath. (nyugalomba való belépés).
Családi szinten, az asztal ne a viták és a sérelmek helye legyen, hanem az imádságé és az őszinte figyelemé. Igy a család „kis egyházzá” válik. A nemzet akkor talál felüdülést, ha vannak olyan közösségek, amelyek nem a saját hasznukat keresik, hanem „imádság házaként” közbenjárnak az országért, gyógyítják a sebeket, és nem vesznek részt a megosztottság üzletében.
Jézus nem azért takarított, hogy üresen hagyja a termet. Miután kikergette az árusokat, a vakok és sánták mentek be hozzá, és meggyógyította őket. A takarítás célja a gyógyítás. Ha ma engeded, hogy Isten felforgassa a hamis biztonságodat, helyet készítesz a csodának.


IMA: Úr Jézus Krisztus! Lépj be ma életem, egyházam és nemzetem udvarába! Ne kíméld a hamis asztalokat: borítsd fel bennünk a gőgöt, a hatalomvágyat és az önző alkukat. Takarítsd ki a vallásos zajt, hogy ne „rablók barlangja”, hanem a Te jelenléted tiszta hajléka legyünk. Söpörd ki a megalkuvást, és hozz gyógyító felüdülést a szívünkbe, a családjainkba és a hazánkba! A Te nevedben kérünk, Ámen.