Példabeszédek könyve 10. fejezet 11. vers

Gondolkodtál már azon, hogy a szavaidnak van-e „illata”? Vannak emberek, akik ha belépnek a szobába és megszólalnak, olyan, mintha kinyitnának egy ablakot: friss levegő árad be, remény és élet. És vannak beszélgetések, amelyek után úgy érzed magad, mintha ólomsúlyokat aggattak volna a válladra.
Abraham Lincoln, az Egyesült Államok egyik legmeghatározóbb elnöke, híres volt arról, hogy a polgárháború legvéresebb napjaiban is képes volt olyan szavakat találni, amelyek gyógyították a nemzet sebeit.
Amikor tábornokai hibáztak, Lincoln gyakran írt nekik dühös leveleket, de ezeket soha nem küldte el. Egy külön fiókban tartotta őket, „el nem küldött” felirattal. Miért? Mert tudta, hogy a vezető szava nem csupán információ, hanem építő vagy romboló erő. Ha dühből szól, rombol; ha bölcsességből, épít. Megértette a bibliai igazságot: az őszinte, igaz ember beszéde nem pusztán „kedves”, hanem élet forrása.
A héber nyelvben a „forrás” (mákór) szó nem egy állóvizet jelöl, hanem egy folyamatosan bozgó, frissítő eredőt.
A beszédünk nem más, mint a szívünk ezen forrásának „kiszivárgása”. Ha belül rend van, ha a lélek az Igazság (azaz Isten) jelenlétében pihen, akkor a szavak természetes módon válnak az élet közvetítőivé.
Ezzel szemben a Biblia egy megdöbbentő megfigyelést tesz: a „gonoszok beszéde erőszakosságot takargat”.
Itt a héber szöveg arra utal, hogy a romboló szándékú ember szavai gyakran egyfajta „függönyként” szolgálnak. Lehetnek ezek a szavak mézes-mázosak, manipulatívak vagy éppen passzív-agresszívak, a céljuk ugyanaz: elfedni azt a belső feszültséget és keserűséget, amit az illető nem tud vagy nem akar feldolgozni.
Vajon a munkatársaid fellélegeznek, amikor a te irodádba lépnek?
Vajon a gyermekeid szomjazzák a véleményedet, vagy inkább elrejtőznek a kritikád elől?
Vajon a posztjaid a közösségi médiában reményt adnak, vagy csak tovább szítják az indulatok tüzét?
A valódi tekintély nem abból fakad, hogy kinek van hangosabb szava, hanem abból, hogy kinek a szava mögött van több élet. Az igaz ember nem attól igaz, hogy soha nem hibázik, hanem attól, hogy beszéde összhangban van a valósággal és Isten kegyelmével.
Ne feledd: a szavaid vagy öntöznek egy kertet, vagy mérgezik a talajt. Ma, mielőtt megszólalnál, vagy mielőtt leírnál egy kommentet, állj meg egy pillanatra! Kérdezd meg magadtól: Ez a mondat életet ad a másiknak? Felemeli őt, vagy csak az én igazamat hivatott védeni?
Isten nem azért adott nekünk beszédet, hogy fegyverként használjuk, hanem hogy a segítségével visszahozzuk a mennyország illatát a földre. Legyél ma te az a forrás, amelynél mások felfrissülhetnek!
IMA: Uram, tisztítsd meg a szívemet, hogy a szám ne a keserűség, hanem az élet forrása legyen. Adj bölcsességet a hallgatáshoz és erőt a bátorításhoz. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése