A számodra fenntartott hely

Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket. Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!” 24A szakács behozta a húst, és Saul elé tette.
Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.
Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak, aki lefeküdt aludni.
Sámuel első könyve 9. fejezet 22-26 a). versek



Gondolkoztál már azon, miért érezzük magunkat sokszor feszélyezve, ha valami váratlan jó történik velünk? Van egy modern kifejezés, az „imposztor-szindróma”: az az érzés, hogy nem vagyunk elég jók a pozíciónkhoz, és bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy csak véletlenül, tévedésből kerültünk oda. Saul pontosan így érezhetett Sámuel asztalánál. Ő csak a szamarait kereste, erre a főhelyre ültetik harminc tekintélyes vendég között.
De a történet legizgalmasabb része nem a díszhely, hanem a vacsora. Sámuel odaszól a szakácsnak: „Hozd elő azt a részt, amiről mondtam, hogy tedd félre!”
Isten már akkor félretette az ő gyermekének a megoldást, amikor az még azt sem tudta, hogy szüksége lesz rá.
Ez a „félretett darab” (gyakran a lapocka vagy a comb) az áldozati állat legértékesebb része volt, ami jogilag a papot illette volna. Sámuel azonban Saul elé tette. Ez több mint egy kedves gesztus: ez a kiválasztás egyik pecsétje.
A pszichológia nyelvén ezt „megelőlegezett bizalomnak” neveznénk. Isten nem azért tisztel meg, mert már bizonyítottál, hanem azért, mert Ő már látja benned azt, akivé válni fogsz.
Hányszor gyötörjük magunkat azzal, hogy „majd ha elég sokat imádkozom”, „majd ha elég sikeres leszek”, akkor majd jár nekem a bőség? A Biblia logikája pont fordított. A lakoma már készen volt, a hús már félre volt téve, a vendégek már meg voltak híva – Saul pedig még sehol sem volt.
És nézd meg a nap végét: Sámuel felviszi Sault a tetőteraszra. Keleten a tető a csend, az intim beszélgetések és a csillagos ég alatti őszinteség helyszíne. A nagy nyilvános lakoma után szükség van a privát időre is. A vezetéselméletben tudjuk: a nagy döntések nem a tárgyalóasztalnál születnek, hanem azokban a csendes órákban, amikor a mentor és a tanítvány négyszemközt marad.
Isten nemcsak a sikert akarja odaadni neked (a lakomát), hanem a jelenlétét is (a tetőteraszt). Sault nem lökték be azonnal a királyi székbe. Előbb meg kellett tanulnia pihenni valaki másnak a tetőteraszán. Meg kellett tanulnia elfogadni, hogy vendég, mielőtt vezetővé válna.
Talán most úgy érzed, méltatlan vagy a figyelemre, vagy értetlenül állsz a sorsod fordulatai előtt. Tudd meg: a „szakács” már régen megkapta az utasítást. Az a lehetőség, az a gyógyulás, az a továbblépés már „félre van téve” számodra. Ne kérdezd, miért te – inkább tanuld meg élvezni a lakomát és a Házigazda társaságát.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te már akkor gondoltál rám, amikor én még el voltam veszve a mindennapok sűrűjében. A legértékesebb áldozat, a Te Szent Fiad vére által, szabadítottál meg és készítettél helyet nekem a családodban, asztalodnál. Köszönöm, hogy nálad nem kell megküzdenem a főhelyért, mert Te magad készítettél nekem helyet az asztalodnál. Taníts meg elfogadni a Te „félretett” áldásaidat anélkül, hogy azt érezném, meg kell szolgálnom őket. Adj nekem ma csendes perceket a Te „tetőteraszodon”, hogy meghalljam a Te halk és szelíd szavadat. Jézus Krisztus nevében, Ámen.