A város szélén

Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt, és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement. Sámuel első könyve 9. fejezet 26 b.)-27. versek



Észrevetted már, hogy a legfontosabb beszélgetések ritkán zajlanak a tömegben? A nagy döntések, a sorsfordító vallomások és a mély felismerések általában akkor érkeznek, amikor a „szolgák” – a mindennapi tennivalóink, a telefonunk pittyegése, a környezetünk elvárásai – már nincsenek jelen.
Saul és Sámuel történetében van egy rendkívül beszédes pillanat. Sámuel korán reggel kelti Sault a tetőteraszon. Elindulnak, átvágnak a városon, de Sámuel nem ott, az utcán, a járókelők között mondja el az üzenetet. Megvárja, amíg elérik a város szélét. Sőt, ott még egy különös dolgot kér: „Küldd előre a szolgádat!”
Isten üzenetéhez néha el kell hagynunk a komfortzónánk határát, és magunkra kell maradnunk.
Egy vezető sosem kap tiszta látást addig, amíg a beosztottai, a segítői vagy a feladatai zsonganak körülötte.
Sámuel tudta: Saul nem fogja érteni a királyi elhívás súlyát, ha közben azon jár az esze, hogy a szolgája mit gondol, vagy mikor érnek oda a következő állomásra.
Hányszor követjük el azt a hibát, hogy miközben Isten vezetéséért imádkozunk, nem vagyunk hajlandók „előreküldeni a szolgát”? Ott tartjuk magunk mellett a napi gondokat, a listáinkat, a szorongásainkat, és csodálkozunk, hogy nem halljuk tisztán a Választ. Isten nem akar a „háttérzaj” része lenni. Ő az egyetlen Hang akar lenni, ami abban a pillanatban számít.
Sámuel azt mondja: „Maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” Ez a „maradj itt még” a kulcs. Ez a szent várakozás. Ez az a pillanat, amikor a múlt már mögötted van (a város), de a jövő még nem kezdődött el (az út), és te ott állsz a kettő között a határban.
Ne félj a csendtől a város szélén! Isten nem a rohanásodban, hanem a megállásodban akarja kijelenteni neked, hogy ki vagy te az Ő szemében. Lehet, hogy ma neked is „előre kell küldened a szolgádat” – le kell tenned a telefont, ki kell zárnod a sürgető tennivalókat –, hogy végre meghalld azt az egyetlen mondatot, ami megváltoztatja az életedet.
Természetesen rohanhatsz tovább a "szolgád" után, de ezzel elmulasztod életed fordulópontját.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te nemcsak a tömegben, hanem a csendben is keresel engem. Bocsásd meg, hogy sokszor annyira lefoglal a „szolga” – a teendőim és a gondjaim –, hogy nem hallom meg a Te hívásodat. Adj nekem ma bátorságot megállni a „város szélén”, félretenni minden zajt, és türelemmel várni arra, amit Te akarsz mondani nekem. Taníts meg figyelni a Te halk és szelíd szavadra, ami erőt és irányt ad az előttem álló úthoz. Jézus Krisztus nevében, Ámen.