Aratási vihar-Amikor Isten felforgatja a világodat

Most pedig hallgassatok meg figyelmesen, hadd pereljek veletek az Örökkévaló előtt, és hadd hirdessem szabadító tetteit, amelyeket értetek és őseitekért vitt véghez!
Most hát itt van a királyotok, akit kértetek, és magatoknak választottatok! Látjátok, az Örökkévaló királyt adott nektek! Ha félitek és szolgáljátok az Örökkévalót, ha engedelmeskedtek szavának, ha nem hágjátok át az Örökkévaló parancsait; ha ti is követitek, meg a királyotok is követi az Örökkévalót, Istenünket — akkor ő megment titeket. De ha nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának, ha áthágjátok parancsait, akkor az Örökkévaló ellenetek és királyotok ellen fordul, és elpusztít benneteket.
Most pedig jól figyeljetek! Lássátok meg, hogy milyen nagy dolgot tesz az Örökkévaló a szemetek láttára! Kiáltani fogok az Örökkévalóhoz, és annak ellenére, hogy éppen búzaaratás ideje van, az Örökkévaló nagy mennydörgést és esőt küld ránk — hogy megértsétek és elismerjétek, milyen nagyot vétettetek az Örökkévaló ellen, mikor királyt kértetek magatoknak!”
Ezután Sámuel kiáltott az Örökkévalóhoz, aki zivatart küldött nagy mennydörgéssel és esővel még azon a napon. Ezt látva az egész nép nagyon megrettent az Örökkévalótól és Sámueltől. Sámuel első könyve 12. fejezet 7, 13-18. versek



Képzeld el, hogy hónapok óta egy projekten dolgozol, minden a helyére került, és éppen a „betakarítás” előtt állsz. Aztán hirtelen, a semmiből jön egy olyan fordulat, ami az egész logikádat felborítja. Izráel népe pontosan így járt. A búzaaratás ideje azon a vidéken a legszárazabb időszak – májusban és júniusban az ég kék, az eső pedig olyasmi, amiről csak álmodnak. Ilyenkor esőt kérni nem áldás, hanem katasztrófa: a beérett gabona tönkremegy a sárban. Mégis, Sámuel ekkor kiáltott mennydörgésért. Miért? Mert néha csak egy természetfeletti „zavar” tudja felébreszteni az embert a hamis biztonságérzetéből.
Gyakran hallom azt a téveszmét, hogy az Ószövetség Istene haragvó és szigorú, az Újszövetségé pedig egy kedves, mindent elnéző nagypapa. Ez a legnagyobb teológiai csapda, amibe beleeshetünk. Sámuel Istene ugyanaz az Isten, akit Jézus Krisztus „Atyának” nevezett. Nincs két Isten. Egyetlen Isten van, aki két különböző szövetséget kötött az emberrel, de a jelleme és a mércéje jottányit sem változott.
A rabbinikus irodalomban sokat beszélnek az Isten „két arcáról”: az Isten az Igazságban és az Isten az Irgalomban. De ez a két arc ugyanahhoz a Szívhez tartozik. Isten nem azért küldte a vihart Sámuel idejében, mert gyűlölte a népét, hanem mert az igazság fájdalmas felismerése nélkül nincs valódi gyógyulás.
Izráel azt hitte, ha lesz egy látható királyuk, egy erős vezetőjük, akkor végre biztonságban lesznek. Azt hitték, a politikai és katonai struktúra megvédi őket a szellemi restségük következményeitől.
Hányszor tesszük mi is ugyanezt?
„Ha meglesz az a fizetésem...”
„Ha végre stabil lesz a kormány...”
„Ha bekerülök abba az egyházba, ahol mindenki mosolyog...”
Aztán rájövünk, hogy lehet nálunk a legmodernebb technika, a legtöbb pénz és a legkarizmatikusabb vezető, ha Isten ellenében próbálunk boldogulni, az egész csak egy kártyavár. Sámuel figyelmeztetése ma is húsba vágó: Ha elveted a szövetséget, nincs az a földi hatalom, ami megmenthetne.
Mi az Újszövetségben élünk, a kegyelem korszakában. Krisztus vére eltörölte a bűneinket, és Isten családjába fogadott minket. De vigyázzunk: a kegyelem nem egy „ingyenjegy” az engedetlenségre. Az Újszövetség nem azért „új”, mert Isten lazított az erkölcsi mércén, hanem azért, mert belülről, a Szentlélek által ad erőt ahhoz, amit Sámuel népe még képtelen volt megtenni.
Ha mi ma, a Krisztusban kapott világosság ellenére is megvetjük az Ő szavát, és inkább a saját „királyainkat" választjuk, akkor ugyanúgy ki vagyunk téve a viharnak. Isten nem azért fordult ellenük, mert királyuk volt, hanem mert a királyt Isten helyett akarták.
Isten ma is azt mondja: „Itt a királyod, itt a sikered, itt a lehetőséged – élvezd, de ne ettől várd a szabadítást! Csak akkor maradsz meg, ha engem követsz.”
Ne várd meg, amíg a te aratásod közepén is lecsap a mennydörgés. Népek, királyságok, civilizációk, egyházak, gyülekezetek tűntek el a történelem homokja alatt, mert félresöpörték Istent. Térj vissza a forráshoz még ma, amíg csend van.


Ima: Mindenható Isten, bocsásd meg, hogy sokszor látható dolgokban, emberekben és rendszerekben keresem a biztonságomat, és nem Tebenned. Köszönöm, hogy Te nem változol: ugyanaz a hűséges és szent Isten vagy ma is, aki Sámuel idejében voltál. Kérlek, adj nekem engedelmes szívet, hogy ne csak a kegyelmedet élvezzem, hanem kövessem is a Te szavadat. Ne engedd, hogy a sikereim elvakítsanak, és elfelejtsem, hogy minden győzelmemet Tőled kaptam. Jézus Krisztus nevében, Ámen.