.png)
A számítógépek és Internet világában létezik egy jelenség, amit „trójai programnak” neveznek. Ez a kártékony program soha nem nyers erőszakkal töri át a számítógépes rendszer tűzfalát. Ellenkezőleg: rendkívül hasznosnak, ártatlannak, sőt, kifejezetten vonzónak mutatja magát. Egy ingyenes játéknak, egy frissítésnek vagy egy hasznos alkalmazásnak álcázza magát. A felhasználó önként és dalolva nyit neki ajtót, rákattint a letöltésre, és beengedi a rendszer legbelső magjába. Amint bent van, a trójai program csendben átveszi az irányítást a háttérfolyamatok felett, adatokat szivárogtat ki, és zsarolhatóvá teszi az egész rendszert. Kívülről úgy tűnik, a gép tökéletesen működik – de a háttérben már egy idegen hatalom futtatja a kódjait.
A mai Igénk egy lelki értelemben vett trójai program pusztítását mutatja be, méghozzá a legnyersebb, leginkább kijózanító formában.
Anániás és felesége, Szafira egy sikeres eladás után hoznak egy komoly összeget a gyülekezet közös kasszájába. Kívülről nézve ez egy gyönyörű, nagylelkű, mélyen lelki cselekedet. De Péter apostol szemei előtt hirtelen lehull a lepel a látszatról.
Mivel Anániás adja át az adományt, Péteren keresztül Isten előbb hozzá szól.
„Anániás, hogyan foglalhatta el a Sátán ennyire a szívedet? Megpróbáltad becsapni a Szent Szellemet...”
Az eredeti görög szövegben a „hogyan foglalhatta el” kifejezés helyén az eplérōsen szó áll, ami azt jelenti: teljesen megtölteni. Ugyanezt a szót használja az Újszövetség arra, amikor a hívők betöltekeznek Szent Szellemmel. Ez félelmetes. Anániás nem volt megszállott a szó klasszikus értelmében; ő egyszerűen engedte, hogy a szívét egy másik jelenlét, egy másik motiváció töltse meg, miközben a külső mázat meghagyta kereszténynek.
Péter azonnal tisztázza a helyzet jogi és gazdasági hátterét, és ezzel elvág minden modern kifogást: „Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál?”
Isten nem vezetett be kötelező kommunizmust a jeruzsálemi gyülekezetben. Senki nem kényszerítette őt arra, hogy eladja a földjét. Ha megtartja az egészet, szent maradt volna. Ha a felét hozza el, és azt mondja: „Testvérek, a felét megtartottam a családomnak, a másik felét odaadom a szegényeknek”, az egész közösség dicsérte volna Istent azért, mert ezt elvégezte a Szentlélek Anániásban és Safírában.
Anániás bűne nem az volt, hogy megtartotta az eladott telek árának egy részét, hanem az, hogy már annyira lenézte Isten, hogy azt hitte nem több a hatalma, mint egy élettelen bálványszobornak, amelyet úgy csapsz be ahogy csak akarsz és nem lesz semmilyen következménye.
A Szentlélekkel játszani azonban a világ legveszélyesebb vállalkozása.
Meg akarta venni a „szuper-lelki, cselekedetei által is igazolt kipróbált hitű, mindent feláldozó érett hívő” társadalmi megbecsülését, de akciósan Úgy tekintett erre, mintha csak egy pár napon belül szalámi lett volna az áruház polcán, amit leáraztak, mert eddig nem kellett senkinek. A teljes elismertséget akarta, de csak részleges áldozatot hozott érte. Ez a lelki kettősség – amikor a belső valóságunk köszönőviszonyban sincs a külső, jól megalkotott vallásos profilunkkal.
mikor Anániás szembesül a valósággal, nem kap második esélyt. Azonnal összeesik és meghal. Modern, érzékeny fülünknek ez a történet rendkívül ijesztő és kemény. Azt kérdezzük: Hol van itt a kegyelem? Miért kellett meghalnia egy kis hazugságért?
Hogy ezt megértsük, vissza kell nyúlnunk Mózes könyveihez. Amikor a sivatagban felépült az első Szent Sátor, és a papság megkezdte a szolgálatát, Áron fiai, Nádáb és Abíhú „idegen tüzet” vittek az Úr elé – egy saját maguk által kreált liturgiát. Azonnal meghaltak (Mózes harmadik könyve 10. fejezet). Miért?
Mert egy új szellemi korszak kezdetén, az alapok letételénél a rendszerszintű képmutatás iránti tolerancia nulla.
Ha Isten engedi, hogy az őskeresztény gyülekezet alapjaiba beépüljön a hazugság, a manipuláció és a kétszínűség, az ébredés még azelőtt elhalt volna, hogy elhagyja Jeruzsálemet. A gyülekezet belső ereje az átláthatóságban, a szentségre való törekvésben és az igazságban rejlett.
Anániás halála nem Isten kegyetlensége volt, hanem egy szent karantén, amellyel megvédte a közösséget a belső rothadástól. „Akik csak hallották ezt az esetet, nagyon megrettentek.” Ez a félelem nem a mai értelemben vett rettegés volt, hanem a Jirat Hasem – az Isten szentsége iránti mély, kijózanító tisztelet.
Ez a történet ma arra hív minket, hogy futtassunk le egy belső vírusirtót a saját életünkben. Olyan kultúrában élünk, ahol a látszat minden. A közösségi médiában, a munkahelyünkön, sőt a gyülekezeti életünkben is mesterei lettünk annak, hogy a legszebb arcunkat mutassuk.
De az Isten nem a profilképedet nézi. Ő a háttérfolyamataidat figyeli.
Hiába hozol létre egy sikeres üzleti vállalkozást, ha a zárt ajtók mögött, a könyvelésben hazugságok és mások megkárosítása rejtőzik.
Hiába mutatsz a gyülekezetben vagy a barátok előtt egy mintaszerű, harmonikus házasságot, ha otthon, a négy fal között a sötét hallgatás, a keserűség vagy a rejtett függőségek uralkodnak. Hiába beszélsz gyönyörű, teológiailag pontos szavakkal, ha a szíved mélyén megtartottál egy szobát a haragnak, az önzésnek vagy a gőgnek.
Péter azt mondja: „Hiszen ezzel Istennek hazudtál, nem embereknek!” Nem lehet Istent kijátszani. Ő nem a tökéletességedet kéri tőled – hiszen tudja, hogy porból vagyunk. Ő a valóságodat kéri. Isten közelebb lép a bűnbánó, összetört, de őszinte vámszedőhöz, mint a hibátlanul teljesítő, de belül üres, színlelő vallásos emberhez. Merd elengedni a látszatot! Merd kinyitni a szíved legrejtettebb zugait is az Ő szent fénysugara előtt, mert Isten nem azért akar szembesíteni a rejtett dolgaiddal, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy megszabadítson, és valódi, megingathatatlan alapra helyezze az életedet.
IMA: Szent és Igaz Istenem, aki a szíveket és a veséket vizsgálod! Megállok előtted ezen a mai napon, és kérem a Te Szent Szellemedet, hogy világítsa át lényem legmélyebb belső szobáit is. Uram, bocsásd meg, amikor fontosabb volt számomra az emberek elismerése, az, amit gondolnak vagy mondanak rólam és a látszat, mint a valódi, tiszta szentség. Megvallom, hogy sokszor próbáltam alkudozni Veled, megtartva magamnak területeket, miközben kifelé az egészet neked szenteltnek mutattam. Tisztíts meg a képmutatás, a színlelés és az önigazolás minden formájától! Adj nekem tiszta, átlátható szívet a házasságomban, a munkámban és a hitemben egyaránt. Nem akarok trójai faló lenni a Te Királyságodban. Formálj át, és tölts be engem újra a Te igazságoddal és jelenléteddel, Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése