ANNAK ÖRÜLJETEK...

...Inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben.
Lukács evangéliuma 10. rész 20. vers

Tartsunk ma önvizsgálatot. Miből fakad az örömünk? A tanítványok rácsodálkoztak arra, hogy az ördögök is engednek nekik. Abba a tévedésbe estek, hogy a saját teljesítményükként, eredményükként értékelték az Isten bennük munkálkodó kegyelmét és hatalmát.
Ismerős? Történt már velünk, hogy a saját jónak kimagaslónak vélt teljesítményünk örömre fakasztott minket? Esetleg szomorúak lettünk amikor a dolgok egyáltalán nem jól sikerültek egy napon?
Velem esett már meg mindkettő.
Isten ma azt üzeni nekünk, hogy ha csodálatos dolgokat visz véghez életünkben, vagy mások életében általunk, mindig tudjuk, hogy az Övé a dicsőség és nem a mienk.
Amikor pedig valamilyen területen csődöt mondunk, akkor is Hozzá meneküljünk és tudjuk, hogy a mi üdvösségünk kegyelemből van, hit által.
Minket arra hív Isten, hogy teljes szívből törekedjünk járni vele. Ha elesünk, keljünk fel, poroljuk le magunkat és vegyük észre, hogy az esés után is egy lépéssel előrébb vagyunk. Menjünk tovább a mennyei cél felé. Ott vár minket az örök dicsőség.
Ha pedig a vizen járunk, akkor ne kezdjünk el tapsikolni, mint a kisgyerekek, mert akkor Krisztusról önmagunkra fordítunk figyelmet, és az elbizakodottság mindig a bukás előtt jár.
Hamar meg fogjuk tapasztalni, hogy süllyedünk.
Ó bárcsak tudnánk, hinnénk, látnánk micsoda nagy ajándék az, hogy a nevünk fel van írva a Mennyben, az élet könyvében.
Ha tényleg megértenénk, átéreznénk ennek az ajándéknak a nagyságát, gazdagságát, örökkévalóságát, egész életünkben szökdelve dicsérnénk az Urat.
Legyintenénk a földi kis sikereinkre, és az Urat dicsőítenénk aki kegyelemből írta fel nevünket az élet könyvébe, Krisztus vére által.
Legyintenénk a fájdalmak láttán, próbák láttán és azt mondanánk magunknak ragyogó szemmel:
Semmiképpen sem összehasonlítható az az öröm, boldogság, dicsőség, fény, élet, békesség, nyugalom amit ez a kis szenvedés fog nekünk szerezni, ha nem dobjuk el Krisztusban vetett bizalmunkat. Halleluja!


Egyszerű vers a kegyelemről

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyi beszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.


Ima: Istenünk, Atyánk, légy dicsőítve mindenért. Olyan nagy öröm, hogy Benned élhetünk. Olyan nagy szeretet, hogy Krisztus értünk halt meg. Olyan drágák vagyunk szemeidben. Szeretnénk megérteni a Mennyben való örökségünk nagyságát, csodálatosságát, hogy a szívünk csordultig teljen meg minden körülmények között.
Látni szeretnénk hit szemeinkkel. Érints meg minket Istenünk. Krisztus nevében. Ámen.