Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.
Timóteushoz írt második levél 2. rész 1, 3. vers
Talán neked is gondoltad már: "Elég volt! Nem csinálom ezt tovább. Ez túl nehéz. Szívem, lelkem beleteszem ebbe a dologba és csak panaszt kapok cserébe. Csinálja valaki más. Ő talán majd jobban fogja csinálni."
Légy őszinte! Talán nem mondtad ki ezeket a szavakat, de gondoltad. Az is lehet, hogy nem is olyan régen.
Még ha csak szűk családi körben szolgálsz, biztosan volt olyan, hogy úgy érezted nem értékelnek, nem látnak szívesen, nem vesznek figyelembe.
Hosszú órákat dolgozol nem túl fényes fizetésért, nehezen kezelhető emberekkel kedvesen és megértően bánsz, minimális erőforrásokat használva valami csodálatosan alkotsz.
Néha mégis úgy tűnik, hogy csak kritikát, nézeteltéréseket és lehetetlen feladatokat kapsz cserébe.
Ilyenkor nagy kísértést érzel arra, hogy bedobd a törülközőt.
Csak egy probléma van! Egy munkahelyről kilépni a legkönnyebb dolog a világon, főleg ma, amikor munkaerő hiány problémája egyre mélyül és úgy néz ki, csak a jól fizető cégek fogják tudni megtartani a jó munkaerőt.
Egy elhívásból viszont nem tudsz kilépni. Péter apostol megpróbálta. Követte Jézust, bízott a szavában, mindent otthagyott, hogy Krisztus nyomdokaiba lépjen.
Majd jöttek a nehézségek. Véget ért az időszak amikor vándorolva hallgathatta Krisztus csodálatos tanításait, véget ért az időszak mikor maga is tanúja volt a csodáknak amiket Krisztus végzett. Látszólag minden rosszra fordult.
Péter pedig meghátrált. Visszatért az ismert, biztonságos komfortzónába. Valami olyanba kezdett amit gondolkodás, imádkozás vagy felkészülés nélkül végezhetett. Halászni kezdett. ( János 21:3)
Péter talán azt gondolta:
"Ha visszamegyek a civil szférába, minden problémám megoldódik.
Az emberek újra értékelni fognak. Megfizetik a munkámat. Világosan tudni fogom mi a feladatom, és ha lejár a munkaidőm, minden gondot magam mögött hagyva haza mehetek."
Csak egy probléma volt: egész nap és egész éjjel horgászott, de nem fogott semmit.
Ez vár miránk is, ha hátat fordítunk az elhívásunknak.
Senkihez sem fog szólni Isten általunk, senkit nem fog bátorítani Isten általunk, senkit sem fog felkészíteni Isten a szolgálatra általunk.
Senki sem fog tanulni a példánkból vagy áldásban részesülni az imáink által.
Krisztus teste szenvedni fog, mert elhagytuk a helyünket.
" Simon, Jónának fia, szeretsz engem?
Uram, tudod, hogy szeretlek.
Legeltesd juhaimat.
János evangéliuma 21. rész 17. vers
Ez volt az Ige amivel Isten engem is elhívott a szolgálatra.
A legnagyobb félelmed ne az legyen, hogy csődöt mondasz, hanem az, hogy olyan dolgokban leszel sikeres, amelyek igazából nem számítanak.
A szolgálat nehéz. Akár a családunkban, akár egy több száz vagy ezer tagú gyülekezetben szolgálunk.
Ha azonban ismerjük Krisztus, mint Megváltónkat, a szolgálat nem lehetőség többé, hanem kiváltság.
" Uram, tudod, hogy szeretlek."
" Legeltesd az én juhaimat."
IMA: Istenem, szeretlek! Nem vagyok méltó rá, hogy gyermeked legyek, hogy szolgáljak neked. Mégis annyira szerettél Atyám, amikor Fiad kereszthalála által átöleltél engem, megváltoztattál, újjászültél a Szentlélek által.
Könyörülj rajtam, hogy erősödjek meg a kegyelmedben és vállaljam Veled együtt a szenvedést is. Könyörülj minden olvasón aki nem ismer Téged, hogy megismerjen és igent mondjon elhívásodra. Krisztus nevében, Ámen.
Könyörülj rajtam, hogy erősödjek meg a kegyelmedben és vállaljam Veled együtt a szenvedést is. Könyörülj minden olvasón aki nem ismer Téged, hogy megismerjen és igent mondjon elhívásodra. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése