2019. március 21., csütörtök

MIÉRT FELEDKEZÜNK EL AZ ADAKOZÁSRÓL, JÓTÉKONYSÁGRÓL?

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
Zsidókhoz írt levél 13. rész 16. vers





Megfeledkezünk az adakozásról, mert tévesek az elképzeléseink az adakozással kapcsolatosan. Egyesek a tizedet sem akarják már adni, mások pedig szigorúan csak a tized adására nyitottak és semmivel sem többre.
Mit szólnánk hozzá, ha a házastársunk, a szüleink vagy a gyermekeink ilyen kimérten szeretnének? El tudnánk hinni, hogy őszintén szeretnek?
Mit szólnánk hozzá, ha Isten is így viselne gondot ránk? Ha úgy gondolkodna ezzel kapcsolatban, ahogyan mi az adakozással kapcsolatosan?
Ha még marad áldásom számodra, ha még lesz kedvem stb. Nem kellenek Istennek a "lerágott csirkecsontjaink" amiket fogcsikorgatva dobunk oda Neki.
Másodszor, megfeledkezünk az adakozásról, mert félreértelmezzük a kegyelmi adakozás fogalmát, ezért ez akadállyá válik az adakozásban.
Adakozni nem kell! Az adakozás egy lehetőség, amit Isten kegyelméből biztosít számunkra, hogy kifejezhessük Iránta való szeretetünket és tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy élő hitünk van.
Ha jobban szereted a pénzed, mint Istent, akkor vagy térj meg, vagy fordíts hátat Krisztusnak, ahogyan a gazdag ifjú tette. Nem szolgálhatsz Istennek és a Mammonnak, a pénz bálványának is.
Harmadszor, megfeledkezünk az adakozásról, mert fogyasztói életformára rendezkedtünk be.
Azt akarjuk adni Istennek ami még nincs ( Ha nyernék a lottón, ha nagyobb pénzhez jutnék), esetleg azt, ami már nincs. ( Adakoztam volna, de sok mindent kellett vásárolni). Embereket be tudunk csapni, még önmagunkat is, de a Mindenható Istent is. Inkább mondjuk ki, hogy nem akarunk adni Istennek, mintsem hitegessük magunkat és másokat.
Egy olyan világban élünk, ahol a "kívánság" hamar átvedlik "szükséggé". Gondolkozzunk el! Mi mindent vásárolunk meg úgy, hogy csak kívánjuk, de valójában meg tudnánk lenni nélküle.
Negyedszer, megfeledkezünk az adakozásról, mert egyszerűen kapzsik vagyunk.
Lukács 12:15-ben így fedte meg Krisztus a kapzsiságot:
"Azután ezt mondta nekik: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg."
Jakab 2:15-17 szerint: Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.


IMA: Istenünk, olyan gonoszak tudunk lenni mi emberek. Annyira eluralkodhat rajtunk az önzés, az önsajnálat, a kapzsiság. Ne engedd, hogy megvakítsanak minket az anyagi javak és bénák, érzéketlenek legyünk a jótékonyság, adakozás terén. Add, hogy őszinte szeretetünket fejezzük ki ezzel Irántad. Köszönjük, hogy Te Urunk minden csepp véredet odaadtad értünk. Mindenünk a tied, mi is tieid vagyunk. Lágyítsd meg szíveinket, hogy valódi cselekedetté, áldozattá változzon az elméleti szeretetünk. Krisztus nevében, Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A szépség, amelyet Isten kíván

Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 45. Zsoltár 11. vers A fenti igeversben a király, mint az isteni szerelmes...