Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.
Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek.
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
A dicsőség pedig Istenünké és Atyánké örökkön-örökké. Ámen.
Filippibeliekhez írt levél 4. rész 14-16-ig, 18-tól 20-ig
Galátziabeliekhez írt levél 6. részének 5. versében olvassuk:
Mert mindenki a maga terhét hordozza, és ezt nyilvánvalóan tesszük életünk túlnyomó részében.
Igyekszünk felelősségteljesen élni, keményen dolgozni, és a szükségeinket fedezni.
Segítünk, szolgálunk, hogy hozzájáruljunk mások terhének viseléséhez is, hiszen ez is Isten parancsa. " Egymásnak terhét hordozzátok, így töltsétek be Krisztus törvényét."
Igyekszünk a családunk tagjainak a teherviselésében segíteni, a gyülekezeteink, közösségeink terhének viselésében is kivesszük a részünket.
Legalábbis vannak ilyen napok is életünkben. Ezeket nevezhetjük jó napoknak.
Ezek azok a napok, amikor úgy érezzük erősek, gyarapodóak és egészségesek vagyunk- tudjuk hordozni a magunk terheit és tudjuk támogatni a testvéreinket is a teher hordozásban.
Ez a keresztény életmód. A felelősségteljes életmód.
Vannak viszont másféle napok is. Olyan napok amikor meggyengül az egészségünk vagy anyagi helyzetünk és önmagunk terhét sem bírjuk hordozni kellőképpen.
A közelmúltban éltem meg hasonlót. Autóra lett volna szükségem, de nem volt rá pénz. Olyan megalázónak találta azt, hogy dolgozok, igyekszem felelősségteljesen élni és mégsem tudok annyit összegyűjteni a keresetemből, hogy vegyek magamnak egy autót vagy a későbbiekben egy házat ahol lakhatunk.
Meg kellett alázkodjak Isten előtt, és jönnöm kellett Elé imádságban, hogy töltse be a szükségeimet.
Megtapasztaltam ezzel kapcsolatosan, hogy Isten az egyedüli aki megért, szeret, és mindent a javamra munkál ami velem történik.
Megtanultam, hogy a szeretet nem szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánul meg.
Megtapasztaltam azt is, hogy az emberek akikre számítottam cserbenhagytak, és azok akikre nem számítottam eszközei lettek Istennek abban, hogy betöltsék szükségeimet. Illés számított arra, hogy a hollók lesznek eszközök az ő szükségeinek betöltésére? Valószínűleg nem. Még ma sincs új autóm, de van egy drága, szerető, gondviselő Istenem, örök életem, reménységem és szeretve vagyok.
Megtapasztaltam azt, hogy meg kell alázkodnom ahhoz, hogy engedjem Isten engedjem másokat is szolgálni az én szükségeim betöltése érdekében.
Segítségre szorultnak lenni megalázó lehet. Ugyanakkor tökéletes helye annak, hogy megtapasztaljuk Isten csodálatos szeretetét.
Megláthatjuk az Ő szeretetét olyan emberek kezei által akik megmozdulnak azért, hogy szolgáljanak nekünk, olyan emberek térdei által, akik letérdelnek, hogy imádkozzanak értünk, olyan emberek szemei által, akik velünk együtt hullatnak könnyeket.
Sokszor gondolkodunk arról hogyan, mennyit fogunk másoknak adni, és keveset azon, hogy hogy hogyan tudunk alázatosan, hálásan elfogadni dolgokat.
Nem bízok önmagamban. Nem bízok emberekben. Sokat ígérünk, de olyan keveset teszünk. Nem építek a kormányra, a munkámra, a főnökömre, az egyházamra, egyedül az élő Istenre szeretnék építeni.
Ő be fogja tölteni minden szükségemet.
IMA: Istenünk, magasztalunk Téged, hogy nem változol meg. Te vagy az aki gondot viselsz a tieidről. Szeretnénk bízni benned. Szeretnénk eszközeid lenni mások terheinek viselésében, szeretnék alázatosan elfogadni azt, amikor másokat akarsz használni, hogy segítsenek nekünk a teher hordozásban. Krisztus nevében segíts minket, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése