Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?
Római levél 8. rész 32. vers
Egyik étteremben volt kiírva jelmondatként a következő:
"Megtiszteltetés számunkra, hogy kiszolgálhatjuk önt."
Azt olvastam, hogy ezen étterem vezetője, rendszeresen emlékeztette a dolgozóit erre a fontos alapelvre.
Ezzel szemben az Isten iránti szolgálatban mi mennyire hamar elveszítjük ezt a fontos alapelvet, ami végtelenszer igazabb ha az Isten szolgálatára gondolunk.
Hányszor történt már meg, hogy amint egy kisebb nehézségbe ütköztünk az Isten szolgálatában, rögtön elbátortalanodtunk, talán nyafogtunk is, mert úgy éreztük Isten nem szeret minket, hiszen ha szeretne, nem engedne meg hasonló nehézségeket életünkben.
Amikor úgy érezzük nem értékelnek minket vagy alul értékelnek minket, azonnal az jut eszünkbe, hogy otthagyjuk az egészet.
Amikor konfliktusokba ütközünk ( talán még a saját családunkban is) amiatt, hogy bátran képviseljük Isten igazságát, Isten beszédét és az Istennek tetsző erkölcsöt, sértve érezzük magunkat és meglepődünk.
Amikor a félelem támad ránk, egészségügyi problémáink adódnak, vagy anyagi gondjaink, gyakran pánikba esünk.
Úgy viselkedünk néha, mintha Isten gondviselését sosem tapasztaltuk volna, és emiatt nem lenne alapunk Benne bízni a jövőnkkel kapcsolatosan.
Milyen hamar elfeledjük, hogy Isten a mesterünk, mi pedig a szolgái vagyunk.
Ő az a mester, aki nem sajnálta a legmagasabb árat kifizetni értünk, az Ő tulajdon Fiát, hogy megváltson és megmentsen minket.
Nincs tehát alapunk arra, hogy megkérdőjelezzük az Ő szeretetének nagyságát.
Egyszer egy ember asztalán csak kenyér és víz volt, ő pedig így imádkozott mielőtt nekifogott volna a szerény ebédnek:
" Ó Istenem, Te adtál nekem kenyeret, vizet és a legdrágábbat, Jézus Krisztust. Köszönöm neked a nagy szereteted!"
Amikor levesszük tekintetünket önmagunkról, és Krisztusra szegezzük azt, bármilyen körülmények között, bármilyen élethelyzetben is leszünk, bátran és magabiztosan fogjuk mondani:
" Megtiszteltetés számomra, hogy szolgálhatlak Istenem, Atyám!"
IMA: Istenünk, mi semmik vagyunk, Te minden. Mi bűnösek voltunk, Te tiszta és maga a Szeretet. Köszönjük a legnagyobb áldozatot amit csak hozhattál értünk Atyánk. Odaadtad a Fiad, Krisztust. Köszönjük, hogy ha Téged követünk, akkor minden gondunkat Rád bízhatjuk, mert Neked gondod van Ránk. Ne engedd, hogy a mi irántad való szeretetünk csak üres beszéd legyen. Tudjuk, hogy a szolgálatunk valóban megtiszteltetés és kiváltság. Nélküled semmit sem cselekedhetünk. Légy áldott Atyánk. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése