BARTIMEUS

Vérző szívemben kínok égnek,

Szemem mered a kéklő égnek.

De csak sötét folt amit látok…

Életem nyomor, bilincs, átok.

Vaksággal sújtott a Teremtő,

Segíteni nem tud más csak Ő!

Vérező szívem érez, dobban!

Körülöttem tán nagy tömeg van,

Így mondják mások, így is érzem.

Vajon ki jár itt? – Kérdik, kérdem.

A Názáreti jön most erre…

Ó, Istenem, ha reám nézne!

Hallottam én már Róla sokat…

Nem veti meg a koldusokat!

Én egy vagyok, a vak és rongyos,

De ha erre néz, az bizonyos,

Hogy észrevesz, hogy meglát engem,

S biztosan felderül az egem!

És szót hallok most: ,,Ide hozzám!’’

Válaszra már nem tátom a szám,

De rongyaim árokban hagyom,

Hívásának magam megadom.

Felé indulok. Van erre ok!

Vezetnek… avagy tapogatok.

A nagy pillanat elérkezett:

Előttem áll már, aki SZERET!

,,Mit cselekedjek? mit mondasz csak?’’

Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!…

És Bartimeus látott, látott!

E nap áldott lett neki… ÁLDOTT!

Követte Krisztust buzgó szívvel.

Ő itt van ma is, s csodát mivel!

Vakok, bénák Hozzá jöjjetek!

Ő csodát tesz ma is veletek.

Minden nyomorból meggyógyultok

És látni, látni, látni fogtok!

Dénes Ferenc

IMA: Istenünk, Te semmit sem változtál. Érints meg minket a mai napon is, hogy lássunk, meggyógyuljunk minden nyomorunkból. Krisztus nevében, Ámen.