"Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."
Lukács evangéliuma 22. rész 42. vers
A keresztények egy csoportja azt hiszi és tanítja napjainkban is, hogy Krisztus megóvja követőit minden szenvedéstől, sebtől, összetöretéstől.
Buzgón idézik az Igét: " Az Ő sebei által gyógyultunk meg."
A Szentírásból elénk táruló igazság viszont egészen mást mond nekünk.
Isten szolgái azután voltak igazán hatékonyak, miután átmentek az összetöretés folyamatán. Azután lettek áldás eszközeivé, miután győztesen megálltak a súlyos megpróbáltatásokban.
Megtapasztalták az alázatot amit az összetöretés által nyertek meg, bűnbánatra jutottak, együtt tudtak érezni a nyomorúságban levőkkel és mély vágyakozás formálódott ki bennük Isten iránt.
Gondoljunk egy pillanatra Pál apostolra.
Amit a Galata 6:17-ben olvasunk: " Ezentúl senki se okozzon nekem fájdalmat, mert én a Jézus bélyegeit hordozom a testemen!", minden teológus másként magyarázza a Biblia kommentárokban. Nem tudják pontosan mire gondolt a fent említett igeversben az apostol.
Én úgy gondolom Pál apostol azokra a megpróbáltatásokra, szenvedésre gondolt, amiket a Krisztusban vetett hitéért és a szent életviteléért kellett elszenvednie.
Sok keresztény szeretne ott ülni Krisztussal együtt a mennyei trónon, de kevés szeretné követni Krisztust a Gecsemáné gyötrelmein keresztül.
Ne csapjuk be önmagunkat. Krisztusban valóban megváltott minket az örök haláltól és a bűn leprájától, de nehogy azt gondold, hogy ez feljogosít arra, hogy eldobd a kereszted és önmagadnak élj.
"Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja." Máté 16:24-25
" Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."
2 Korintus 4: 17-18
Krisztus engedelmessége által egészen a keresztfának haláláig dicsőült meg az Atya a múltban.
Ma pedig az Ő gyermekei engedelmessége és hite által dicsőül meg, amikor a szenvedések, próbák, kereszthordozás közepette is hűségesek maradnak az Atyához.
Két lehetőségünk van: vagy elfogadjuk az önmegtagadás útját, a Krisztus követés, a kereszthordozás útját amely a mennybe vezet minket az Atya dicsőségére. Vagy azt mondjuk, hogy a mi akaratunk, vágyaink szerint fogunk járni a jólétet és a kényelmet bálványozva. Akkor viszont semmi közünk nem lesz többé Krisztushoz.
IMA: Istenünk, Te arra hívsz minket, hogy a Te nyomdokaidban járjunk. Köszönjük, hogy a tieid számára a megpróbáltatások, szenvedés, önmegtagadás is csodálatos áldásokat tartogat. Segíts alávetnünk magunkat az Atya akaratának itt a földön, hogy minket is felmagasztalhasson majd az Atya az Ő országában. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése