Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
22. Zsoltár 4-5. vers
Az életünkben események láncolata követik egymást. Vannak események, amiket pozitívnak, jónak értékelünk és vannak olyanok, amik a mi szemünkben rosszak.
Isten azt mondja, hogy minden eseményt az Ő gyermekei javára tud fordítani. Tehát, az a kérdés, hogy bízunk az Istenben vagy helyet adunk az aggodalomnak? Olyan sokan tapasztalták már a múltban is, hogy Benne érdemes bízni.
A hétnek két olyan napja van, ami miatt sohasem aggódom. Két gondtalan nap, amit szentül őrzök a félelemtől és fenntartástól. Az egyik ilyen nap a tegnap; minden fájdalmával, gyötrelmével, hibáival és tévedéseivel örökre elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. A szép, édes, kedves emlékek kivételével, amelyek hátrahagyták rózsaillatukat az elmúlt nap szívében, semmi közöm sincs a tegnaphoz. Az enyém volt, és most már Istené. A másik nap, ami felől nem aggódom, a holnap, minden lehetőségével, küzdelmével, terhével, veszélyeivel, nagy ígéreteivel. A nap majd fölkel rózsás ragyogásában, vagy a felhők álarca mögött. De fölkel. A holnap az enyém lesz. ( Ha Isten még meg akar ajándékozni vele). Ezért csak a hét egy napja maradt nekem, a ma. Bárki megharcolhatja a mai nap harcait. Bárki hordozhatja egy nap terheit. Ezért azt hiszem, vállalom, és csak egy napi utat teszek meg egyszerre. Miközben hűségesen és kötelességtudóan futok pályámon és végzem kijelölt feladatomat ezen az egy napon, a mindenható Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról.
A mai napra kell tehát vigyáznunk, hogy ne az aggodalomnak, hanem az Istenben vetett bizalomnak adjunk helyet.
IMA: Istenünk, nemzedékek tapasztalták már szabadításod, ezért szeretnénk mi is tudatosan a mában élni, a mai nap terheit, örömeit, lehetőségeit irántad érzett bizalommal megélni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése