Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.
Kolossébeliekhez írt levél 3. fejezet 1, 3. vers
Minden egyes normális ember, akár tudatában van, akár nem, a beteljesedést keresi életben.
Minden ember érzi azt is a szíve mélyén, hogy vétkezett Isten ellen, ezért az önigazultságában nem bízhat.
Ebben nem találhat beteljesedést, értelmet, megnyugvást életet számára.
Ezért meddő az életünk beteljesedését csupán emberi erkölcsi rendszereknek való megfelelésben keresni.
Ebből kiindulva az is világossá válik, hogy nem tudunk "vezekléssel" elfogadhatóvá válni az Isten számára és az életünknek értelmet adni.
Ha szeretnénk a beteljesedés keresésében eredményesek lenni, akkor a tekintetünket le kell vennünk a mulandó világ múló érdekeiről és vissza kell néznünk oda, ahonnan a lelkünk vétetett: az örökkévalóságba.
Ezáltal tudjuk megüresíteni magunkat az élet mulandó dolgaitól, amelyek inkább leterhelnek, mint beteljesítenek és teret adni a Szentléleknek, hogy teljesen betöltse életünket.
Ez azt feltételezi, hogy teljesen feladjunk önmagunk azon részét, amelyet a ádámi természetnek nevezhetünk és teljesen megnyitjuk életünk minden "zugát" a Szentlélek számára.
Bízzunk hát Istenben, engedelmeskedjünk Istennek és fogadjuk be teljesen életünkbe Istent, és ösztönösen azokat a dolgokat fogjuk keresni, amelyek "odafent" vannak, mert ezek fognak igazi beteljesedést és értelmet adni életünknek.
IMA: Istenünk, magasztalunk Téged azért, mert a földi életünknek amely mulandó és a fizikai térben zajlik, örökkévaló értelmet és értéket akarsz adni. Adj látó szívet nekünk, hogy a maradandó dolgokra építsük életünket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése