2020. február 8., szombat

Amikor összecsapnak fejünk fölött a hullámok…

Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem. 39. Zsoltár 9. vers



Néha úgy tűnhet, hogy életünk különböző szenvedései, nehézségei teljesen eluralkodtak rajtunk. Úgy érezhetjük, hogy folyamatos támadás alatt van életünk és nincs semmiféle enyhülés.
Talán egy szerettünk elvesztése miatt érzett gyász bénít meg minket. Talán egy betegség miatt van teher az életünkön.
Bármi is legyen az ok, néha úgy érezhetjük, hogy az egész világ terhe ránk nehezedik, és csak könyörögni tudunk Isten irgalmáért, kegyelméért.
A zsoltáríró úgy érzi, hogy könyörtelen emberi erők ostromolják és minden jó barátja cserbenhagyta őt.
Olyan szavakat használ, mint bánat, gyötrődés, baj, csapás, elfeledettség és félelem.
Attól fél, hogy ellenségei keze által fog meghalni, és szenvedések között kiált Isten segítségéért.
Talán van olyan élethelyzet, ami eszedbe jut a múltból, amikor úgy érezted, hogy a te fejed fölött is összecsapnak a hullámok.
Visszatekintve ezekre a nehéz időkre, láthatjuk Isten hogyan támogatott minket jelenlétével és miként szabadított meg minket a nehézségekből.
Isten ma is válaszol az Ő gyermekei segélykiáltására és az Ő szeretetének világosság ragyog fel életükön a legnagyobb sötétségben is.


IMA: Ó Istenem, csak te vagy az életem Istene és Ura, és bízom Benned! Az én életem teljesen a Te kezedben van! Segíts, hogy a nehézségeim ne homályosítsák el azt a reménységet, amit csak Tőled kaphatok. Krisztus nevében kérlek, Ámen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A fegyelmezés áldásai

Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza ...