Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
János evangéliuma 4. rész 9-10. vers
Milyen volt a samáriai asszony? Olyan, mint mi, Jézus Krisztus nélkül. Olyan, mint a keresztény egyház-felekezetek Jézus Krisztus nélkül. Olyan, mint a keresztény országok Jézus Krisztus nélkül.
1. Először is megbotránkozott Jézus Krisztusban amiért szólt hozzá, és amiért kért tőle vizet.
Abban az időben nem beszéltek a zsidók a samáriaiakkal, valószínű olyan mesterségesen szított gyűlölet miatt, mint amilyen gyűlöletet ma is szítanak bizonyos emberek, bizonyos embercsoportokkal kapcsolatosan érdekből.
Nem volt illő dolog egy fiatal férfinak szóba állni egy idegen nővel. Krisztus azonban a Szentlélek vezetése alatt állva, az Atya utasítására ment oda és "hajolt le" ehhez az asszonyhoz. Ilyen a mi világunk, életünk is, Krisztus nélkül.
Képmutatóan megbotránkozunk amikor valami szokatlan, váratlan történik életünkben, még akkor is, ha azt Isten teszi a megmentésünkért, hiszen megvannak a jól bevált sablonjaink amikhez sokszor akkor is ragaszkodunk, ha a halálba rántanak magukkal minket. Hiszen az üres betű, szokás öl, a Szentlélek által, a Fiút elfogadva lehet életünk.
2. Másodszor, az asszony, nem látta meg az igazi, élő vizet megtestesülve a kúttól.
Tudta viszont emlegetni Jákobot, tudott előadást tartani a kút keletkezéséről, és tudott hangot adni annak, hogy mennyire keveset néz ki Krisztusból. Nem hitte, hogy Krisztus tudna neki vizet adni, hiszen a kút mély.
Ismerős? Éljük a keresztény életünket a magunk elképzelése, ünnepélyei, történelme, gyakorlata szerint, és nem vesszük észre, hogy minden Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Közben pedig tényleg azt hisszük, hogy amikor adakozunk, amikor elmegyünk egy Istentiszteletre, amikor teszünk egy kis szolgálatot Isten ügyéért, mi teszünk szívességet Krisztusnak, akiről azt gondoljuk, hogy még a maga szomját sem tudja oltani, hiszen nincsenek meg hozzá az erőforrásai. Kevélységünkben azt hisszük, hogy majd mi megvédjük, gondozzuk, segítjük, vezetjük szegény Krisztust, útba is igazítjuk ha kell, csak ne akarjon életünk Ura lenni.
3. Harmadszor, láthatjuk, hogy a teológia nem változtatja meg az embert, arra csak Krisztus képes.
Az asszony annyi férfinak az ágyában megfordult, hogy azt sem tudta hirtelen hány férje volt, de érdekelte a teológia.
Mindegyikünknek megvan a maga teológiai nézete, véleménye Istenről, az egyházakról, a hitről, a mennyországról, üdvösségről és nem vesszük észre, hogy szomjazunk. Nincs semmink ami maradandó. Aminek értelme van. Krisztus pontosan emiatt kérdezi az asszonyt a férjéről. Ez sokkal fontosabb kérdés volt az asszony életében, mint az, hogy melyik templomban kell imádkozni. A paráznáknak is megvan a maguk teológiája, a hazugoknak, az alázatoskodóknak, a nyerészkedőknek, azoknak akik elemésztik az özvegyasszonyok házát, az irigyeknek, a fösvényeknek, a gyilkosoknak, mindenkinek...
Csakhogy Isten igazi imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban imádják Őt. A szívünk az a templom aminek rendbe kell lenni, ki kell cserélődni, be kell fogadni az élő vizet.
Ez az asszony pedig befogadta. A lelki szemei megnyíltak és felismerte Krisztus, az élő víz forrását. Az asszony lelki szomjúsága megszűnt, már nem volt szüksége arra, hogy falja a férfiakat. Ez ma is így van. A Zákeusok ma is szétosztják a vagyonukat amikor rájönnek, hogy e lelket nem lehet pénzzel jóllakatni, csak Krisztus töltheti be azt.
4. Negyedszer, az asszony Krisztus üzenetének hordozója lett, és sokakat Krisztushoz hívott a bizonyságtétele által.
Akik Krisztust követjük, nem engedhetjük meg azt, hogy saját magunknak éljünk. Krisztus szeretete szorongat minket, és vágyunk másokat is Krisztushoz vinni.
Pedig olyan kényelmes a fotelban a Tv előtt, olyan kényelmes minden keresetünket önmagunkra költeni, kényelmes, önző életet élni, de akik megismerték Krisztust azok nem tehetik, hogy ne beszéljenek arról amit láttak, hallottak, tapasztaltak.
Igazi beteljesedést, élő vizet, örök boldogságot, célt, csak Krisztus adhat.
IMA: Istenünk szükségünk van Rád. Nélküled vakok vagyunk, álszentek vagyunk, hamis dolgokban keressük a lelki szomjúságunk csillapítását, az önzésünk rothaszt bennünket belülről. Szabadíts meg minket, egyházainkat, országunkat, hogy valóban a Te dicsőségedre éljünk. Adj alázatot elfogadni azt, amit csak Te adhatsz. Segíts mindenünket a Te kezedbe, szolgálatodba helyezni. Krisztus nevében, Ámen.
Abban az időben nem beszéltek a zsidók a samáriaiakkal, valószínű olyan mesterségesen szított gyűlölet miatt, mint amilyen gyűlöletet ma is szítanak bizonyos emberek, bizonyos embercsoportokkal kapcsolatosan érdekből.
Nem volt illő dolog egy fiatal férfinak szóba állni egy idegen nővel. Krisztus azonban a Szentlélek vezetése alatt állva, az Atya utasítására ment oda és "hajolt le" ehhez az asszonyhoz. Ilyen a mi világunk, életünk is, Krisztus nélkül.
Képmutatóan megbotránkozunk amikor valami szokatlan, váratlan történik életünkben, még akkor is, ha azt Isten teszi a megmentésünkért, hiszen megvannak a jól bevált sablonjaink amikhez sokszor akkor is ragaszkodunk, ha a halálba rántanak magukkal minket. Hiszen az üres betű, szokás öl, a Szentlélek által, a Fiút elfogadva lehet életünk.
2. Másodszor, az asszony, nem látta meg az igazi, élő vizet megtestesülve a kúttól.
Tudta viszont emlegetni Jákobot, tudott előadást tartani a kút keletkezéséről, és tudott hangot adni annak, hogy mennyire keveset néz ki Krisztusból. Nem hitte, hogy Krisztus tudna neki vizet adni, hiszen a kút mély.
Ismerős? Éljük a keresztény életünket a magunk elképzelése, ünnepélyei, történelme, gyakorlata szerint, és nem vesszük észre, hogy minden Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Közben pedig tényleg azt hisszük, hogy amikor adakozunk, amikor elmegyünk egy Istentiszteletre, amikor teszünk egy kis szolgálatot Isten ügyéért, mi teszünk szívességet Krisztusnak, akiről azt gondoljuk, hogy még a maga szomját sem tudja oltani, hiszen nincsenek meg hozzá az erőforrásai. Kevélységünkben azt hisszük, hogy majd mi megvédjük, gondozzuk, segítjük, vezetjük szegény Krisztust, útba is igazítjuk ha kell, csak ne akarjon életünk Ura lenni.
3. Harmadszor, láthatjuk, hogy a teológia nem változtatja meg az embert, arra csak Krisztus képes.
Az asszony annyi férfinak az ágyában megfordult, hogy azt sem tudta hirtelen hány férje volt, de érdekelte a teológia.
Mindegyikünknek megvan a maga teológiai nézete, véleménye Istenről, az egyházakról, a hitről, a mennyországról, üdvösségről és nem vesszük észre, hogy szomjazunk. Nincs semmink ami maradandó. Aminek értelme van. Krisztus pontosan emiatt kérdezi az asszonyt a férjéről. Ez sokkal fontosabb kérdés volt az asszony életében, mint az, hogy melyik templomban kell imádkozni. A paráznáknak is megvan a maguk teológiája, a hazugoknak, az alázatoskodóknak, a nyerészkedőknek, azoknak akik elemésztik az özvegyasszonyok házát, az irigyeknek, a fösvényeknek, a gyilkosoknak, mindenkinek...
Csakhogy Isten igazi imádókat keres. Olyanokat, akik lélekben és igazságban imádják Őt. A szívünk az a templom aminek rendbe kell lenni, ki kell cserélődni, be kell fogadni az élő vizet.
Ez az asszony pedig befogadta. A lelki szemei megnyíltak és felismerte Krisztus, az élő víz forrását. Az asszony lelki szomjúsága megszűnt, már nem volt szüksége arra, hogy falja a férfiakat. Ez ma is így van. A Zákeusok ma is szétosztják a vagyonukat amikor rájönnek, hogy e lelket nem lehet pénzzel jóllakatni, csak Krisztus töltheti be azt.
4. Negyedszer, az asszony Krisztus üzenetének hordozója lett, és sokakat Krisztushoz hívott a bizonyságtétele által.
Akik Krisztust követjük, nem engedhetjük meg azt, hogy saját magunknak éljünk. Krisztus szeretete szorongat minket, és vágyunk másokat is Krisztushoz vinni.
Pedig olyan kényelmes a fotelban a Tv előtt, olyan kényelmes minden keresetünket önmagunkra költeni, kényelmes, önző életet élni, de akik megismerték Krisztust azok nem tehetik, hogy ne beszéljenek arról amit láttak, hallottak, tapasztaltak.
Igazi beteljesedést, élő vizet, örök boldogságot, célt, csak Krisztus adhat.
IMA: Istenünk szükségünk van Rád. Nélküled vakok vagyunk, álszentek vagyunk, hamis dolgokban keressük a lelki szomjúságunk csillapítását, az önzésünk rothaszt bennünket belülről. Szabadíts meg minket, egyházainkat, országunkat, hogy valóban a Te dicsőségedre éljünk. Adj alázatot elfogadni azt, amit csak Te adhatsz. Segíts mindenünket a Te kezedbe, szolgálatodba helyezni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése