Ez a történet egy nagyon borzasztó történet. Az ellenség körülvett egy nagyvárost és arra várt, hogy a bent lakóknak elfogyjon az élelme és mielőtt éhen halnának, kinyissák a városkapukat. A helyzet annyira elkeserítő volt, hogy a városlakók szamár fejet és egymást is kezdték megenni. A király elkeseredésében megpróbál gyilkosságot elkövetni, egy királyi tiszt kifejezi az Istennel kapcsolatos kételkedését, néhány leprás pedig át akar pártolni az ellenség táborába. Olyan borzalmas időszak volt ez, amikor az emberek kétségbeesett döntéseket hoztak, olyan emberek, akik voltaképp már minden reményt feladtak. Ez a történet világosan mutatja, mi történik, amikor a kétségbeesés, félelem és tehetetlenség lesz úrrá egy napunkon, életünk egy bizonyos szakaszán. „ Miért várnék továbbra is az Istenre?”- kérdezi a király. Isten pedig olyan módon válaszol erre, amire senki nem számított volna. Isten cselekedett, de senki sem volt ott, hogy láthassa azt. Isten nagy csodát tett, de a gond az volt, hogy senki sem akart beszélni róla. A leprások vállalták végül, hogy megosztják az örömhírt és ezzel megmentik Szamária városát. Az ő segítségük nélkül, a király sosem kapta volna meg a választ a kérdésére. Az örömhírt vivő olyan, mint amikor egyik éhes ember elmondja a másiknak, hogy hol találhat élelmet, hol lakhat jól. Isten hírnöke lenni azt jelenti, hogy elmondjuk, egy másik személynek hol találhat reménységet. Mik azok az alkalmak, amikor tapasztaltuk Isten csodálatos munkáját életünkben? Osszuk meg ezeket más emberekkel a mai napon, hogy tudják, van reménység. Bízhatnak továbbra is a Mindenható Istenben!
IMA: Istenünk, nyisd meg a szánkat, hogy örömhírt vihessünk másoknak a mai napon. Segíts nekünk, hogy a reménység üzenetét vigyük, képviseljük mások előtt. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése