Márk evangéliuma 5. fejezet 6. vers
Jézus Krisztus a gadaraiak vidékére érkezve, egy olyan emberrel találkozott, akit annyira megszálltak a gonosz lelkek, hogy elveszítette józan ítélőképességét.
A helyi közösség egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. Megbilincselték, megkötözték, de rendre leszaggatta magáról ezeket. Semmi sem segített igazán, senki sem tudta megfékezni.
Kivetették hát a közösségből és barlangokban, kriptákban élt, ha életnek lehet egyáltalán nevezni azt, amit ez az ember átélt.
A hegyek, dombok gyakran visszhangozták ennek az embernek az ordítozásait, vagdosta is önmagát éles kövekkel. Egy igazi reménytelen eset volt ez az ember.
Tudsz bármilyen közös pontot találni önmagad és ennek az embernek a sorsa között? Voltak olyan terveid, vágyaid, amelyekből semmi sem lett?
Volt már olyan erős lelki fájdalomban részed, hogy kényszeresen ártani akartál a testednek?
Volt már olyanban részed, hogy a közösséged segíteni akart rajtad, de annyira tanácstalan volt, hogy csak korlátozni tudott valamilyen területen téged?
Jézus Krisztus azért ment arra a vidékre, hogy segítsen ezen az emberen. Ez a pogány, megszállott ember is sejtette, hogy Krisztus az egyetlen reménység a számára. Odafutott és letérdelt, leborult arccal a földre Krisztus előtt.
Bármilyen nehézségben vagyunk is, bármennyire elveszítettük a józan ítélőképességünket, Jézus Krisztus törődik velünk és szeretne igazi szabadulást hozni életünkben. Nincs túl jelentéktelen ember Krisztus számára!
A szégyen, tisztátalanság, bűntudat nem tarthatnak távol senkit Krisztustól. Krisztus kiűzte a gonosz lelkeket ebből az emberből, az ember pedig visszanyerte józan eszét és emberi méltóságát. Megmentett-e már Krisztus téged a bűn őrült leuralásától? Fuss Hozzá te is még ma!
A helyi közösség egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele. Megbilincselték, megkötözték, de rendre leszaggatta magáról ezeket. Semmi sem segített igazán, senki sem tudta megfékezni.
Kivetették hát a közösségből és barlangokban, kriptákban élt, ha életnek lehet egyáltalán nevezni azt, amit ez az ember átélt.
A hegyek, dombok gyakran visszhangozták ennek az embernek az ordítozásait, vagdosta is önmagát éles kövekkel. Egy igazi reménytelen eset volt ez az ember.
Tudsz bármilyen közös pontot találni önmagad és ennek az embernek a sorsa között? Voltak olyan terveid, vágyaid, amelyekből semmi sem lett?
Volt már olyan erős lelki fájdalomban részed, hogy kényszeresen ártani akartál a testednek?
Volt már olyanban részed, hogy a közösséged segíteni akart rajtad, de annyira tanácstalan volt, hogy csak korlátozni tudott valamilyen területen téged?
Jézus Krisztus azért ment arra a vidékre, hogy segítsen ezen az emberen. Ez a pogány, megszállott ember is sejtette, hogy Krisztus az egyetlen reménység a számára. Odafutott és letérdelt, leborult arccal a földre Krisztus előtt.
Bármilyen nehézségben vagyunk is, bármennyire elveszítettük a józan ítélőképességünket, Jézus Krisztus törődik velünk és szeretne igazi szabadulást hozni életünkben. Nincs túl jelentéktelen ember Krisztus számára!
A szégyen, tisztátalanság, bűntudat nem tarthatnak távol senkit Krisztustól. Krisztus kiűzte a gonosz lelkeket ebből az emberből, az ember pedig visszanyerte józan eszét és emberi méltóságát. Megmentett-e már Krisztus téged a bűn őrült leuralásától? Fuss Hozzá te is még ma!
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy hívsz minden embert magadhoz, azokat is, akikről mások lemondtak, azokat is, akik reménytelennek érzik helyzetüket a bűneik súlya miatt. Köszönjük, hogy szabaddá tettél, tehetsz minket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése