Elkényeztetett világban élünk és ez azt is jelenti, hogy gyakran elkényeztetett keresztényekkel is kell találkoznunk. Néha talán csak a fürdőszoba tükörig kell mennünk, hogy szembenézhessünk egy ilyen kereszténnyel. Talán te is megszoktad, hogy a magad módján éled meg még az Istennel való kapcsolatodat is. Talán te is akkor és oda mész gyülekezetbe, ahogyan az neked tetszik, felmentetted magad minden áldozathozatal alól és csak az Istennel és Isten népével való közösségnek a „krémjét” akarod élvezni. Megszoktad, hogy amikor szorult helyzetbe kerülsz, azonnal imádkozol és elvárod Istentől, hogy mindent és mindenkit tegyen félre, hogy veled úgymond soron kívül foglalkozzon, amikor viszont minden jó megy, Isten hiába szól hozzád. Ha ez jellemző rád, tudd, hogy Isten látja a szívedet és szeretne Szentlelke által valódi változást hozni.
Nekünk, akiket Isten elhívott a szolgálatra világos, hogy sem Isten, sem az Isten beszéde nem változott és nem igazodik ehhez a bűn által sújtott beteg világhoz.
Tehát vedd észre, hogy ha Isten valamilyen formában figyelmeztet téged, és ne az eszközét hibáztasd, ne rá haragudj. Hallottam egy lelkipásztorról, aki fiatal kezdőként a gyülekezetében találkozott egy jó anyagi helyzetben levő családdal. Ez a család egy napon bekopogtatott az ifjú lelkipásztorhoz és elújságolták, hogy Isten arra indította őket egy nagyobb értékű ajándékkal lepjék meg az ifjú lelkipásztort. A lelkipásztor természetesen tiltakozott, de ez a család unszolta, hogy fogadja csak el az ajándékot, hiszen ők Isten vezetését követve ajánlották fel azt. Telt-múlt az idő, és alkalmanként még bekopogtattak ennek a családnak a tagjai ajándékokat kézbesítve Isten vezetésére hivatkozva.
Majd történt egyszer, hogy a szóban forgó család olyan dolgokba keveredett, ami miatt az ifjú lelkipásztornak figyelmeztetni kellett őket szelíden és jó szándékkal. Ez a család nem akarta meglátni a mentő szándékot a figyelmeztetés mögött és onnantól fogva, Isten már soha többet nem indította őket arra, hogy ajándékot vigyenek ennek a lelkipásztornak, aki nem engedte, hogy a kapott ajándékok elhomályosítsák ítélőképességét.
Isten embereként nem azért vállaljuk a konfliktust, a személyeskedést, a megvetést, a rágalmazást, mert szeretünk inteni, figyelmeztetni másokat. Azért vállaljuk, mert Isten szeretete szorongat minket és őrállók vagyunk. Ha veszélyben van valaki a közösségünkben, megintjük, figyelmeztetjük a lelki veszélyekre. Ezt tette Pál apostol is. Voltak emberek, gyülekezetek, akik elfogadták az intést, voltak emberek, közösségek, akik teljes szívből meggyűlölték Pál apostolt, de nem is őt, hanem az Istent, akit szolgált.
Mi lesz egy gyermekből, akit mindig dédelgetnek, mindig kényeztetnek, és nem húzzák meg a megfelelő határokat, nem figyelmeztetik, ha rossz irányba téved? Egy semmirekellő ember.
Mi azt szeretnénk, hogy Isten mindig dédelgessen, mindig egyetértsen velünk még akkor is amikor vétkezünk? Értsd meg! Nem az a barátod, aki hízeleg neked és hagyja, hogy menj a téves útjaidon a kárhozat felé, hanem az, aki eléd áll és szembesít az Isten igazságával, majd megtérésre hív. Ha ezt megérted, talán nem fogod becsapni a gyülekezeted ajtaját az első alkalommal, amikor valaki által Isten figyelmeztet.
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy jó mennyei Atyánk vagy. Nem akarod, hogy a világgal együtt elvesszünk, ezért intesz figyelmeztetsz minket. Segíts nekünk fogadni a Te intésedet és a szavadhoz igazítani életünket. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése