2020. október 2., péntek

A lelki szomjúság

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! János evangéliuma 7. fejezet 37. vers



Mit tesz az ember, ha érzi a lelki szomjúságot? Igyekszik olyan dolgokkal „jóllaktatni” saját lelkét, amelyeket ez a mulandó és felszínes világ kínál.
Az egyik ilyen dolog a szórakozás. Fiatalként a zene, a tánc, az evés, az ivás, az érzékiség az, amibe belemerül az ember, és ha egy idő után rá is jön, hogy a szórakozás nem alkalmas a lelki szomjúság csillapítására nem alkalmas a szórakozás, de továbbra is beleveti magát, mert ideig-óráig elvonja a figyelmet a lelki szomjúságról.
A másik dolgot érzelmi kábítószerként határoznám meg, a belehabarodás. Leszáll a rózsaszín köd, egy idő után jobb esetben rájön az egyén, hogy a rózsaszín köd nem igazi és főleg nem tartós. Nem is a másik személyhez van köze, hiszen itt magába a szerelembe vagyunk szerelmesek és abba az ideálba, amit kivetítünk „szeretetünk” vélt tárgyára. Amikor felszáll a rózsaszín köd, jön a keserű csalódás. Ilyenkor gyakran azzal hitegetjük magunkat, hogy nem a megfelelő személyt találtuk meg, ezért nem tudta csillapítani lelkünk szomjúságát. Az igazság viszont az, hogy egy ugyanolyan emberhez vonzódtunk, akinek a lelke szomjazik. Nem adhat olyat nekünk, ami neki sincs.
Harmadik dolog: a gyűjtögetés. Jó esetben családot alapítunk, vagy egyedül húzzuk az igát és elhatározzuk, hogy minél nagyobb fokára fogunk feljutni a ranglétrának és minél több pénzt fogunk keresni. A siker és a pénz hajszolása egy soha véget nem érő küzdelem, hiszen minél inkább beleveti magát az ember, annál többet akar. Ez tehát nemcsak, hogy a léleknek nem ad kielégülést, hanem a testet, értelmet, lelkiismeretet is megterheli, hosszú távon tönkre teheti az egészségünket is.
Negyedik dolog: a vallásos hagyományok. 
A vallásos hagyományok Isten nélkül, olyanok, mint egy tiszta vizű patak üde és tiszta víz nélkül. Lefárasztanak, de boldogságot, beteljesedést nem adnak. Nem véletlenül hívta Jézus Krisztus az ünnep utolsó napján az embereket magához. Ő egyedül adhat életet, megelégedést, szabadságot a lelkednek. Jöjj végre Krisztushoz és életed értelmet nyer.


IMA: Istenünk, a lelkünk Belőled vétetett és addig nem találunk nyugtot, ameddig Benned békességre nem talál a lelkünk. Tudjuk, hogy igazán Te tudsz megszentelni minket és értelmet adni életünknek. Te tudod megáldani életünket, fáradozásunkat, céljainkat. Krisztus nevében könyörülj rajtunk, hogy hit által beteljünk Veled. Ámen. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Értelmet meghaladó hit

Amikor azonban ezt végig gondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz ve...