Vedd ki Istent és az Isten tervét a földi életből és nem marad más csak hasztalan erőlködés. Megszületünk, átéljük a testi és lelki fejlődés kínjait, közben itt-ott csipegethetünk a világi örömökből, élvezetekből.Jönnek a főiskolai évek, majd jó esetben belevágunk abba a munkába, amit igazán szeretünk is csinálni. Közben dönthetünk, hogy megházasodunk-e vagy megvárjuk, míg betöltjük a 40. életévünket és „anyagilag megalapozva” kötünk házasságot. Mivel Isten nélkül nincs semmi másunk, belevetjük magunkat az anyagi javak hajszolásába. A játékszerek halmozásához pedig pénz kell. Évtizedekig gürcölhetünk azért, hogy a ranglétra legtetejére érjünk, és, ha minden jól megy, el is érünk a ranglétra tetejére. Közben felnőnek a gyerekeink, nekünk pedig meglesz álmaink háza, autója, nyaralója és egy jó vaskos számla megtakarításokkal. 50-55 éves korunkra kifizetünk minden hitelt, és ráébredhetünk, hogy családfőként a saját családunkat nem is ismerjük igazán, mert a családunk fontos pillanataiban valahogy mindig halaszthatatlan dolgunk akadt. A házasságunkra (ha egyáltalán nem ment rá a ranglétrán való feljutásra), rátelepedett valamiféle szürke unalom, üresség. Már nincsenek a gyerekek, a felek viszont már túl fásultak, hogy bármit is kezdjenek azért, hogy legalább a házasságuk rendbe jöjjön. Tegyük fel, hogy nem jön semmi komolyabb betegség, és 65 éves korban jön a nyugdíjba vonulás, szép nyugdíj, néha-néha időtöltés az unokákkal. Majd elérjük a 85 éves kort és a testünk elkezd gyengülni, a házastársunk talán már nincs is velünk, de ha még él is, ő is ugyanúgy gondoskodásra szorul. A gyerekeink a mi példánkból merítve, teljes gőzzel dolgoznak, hogy feljebb jussanak a ranglétrán és háttérbe szorítják a családjukat, így minket is. Ekkor döbbenünk rá igazán, hogy a földi élet mennyire hiábavaló. Elveszítjük az egészségünket, a ranglétrán kiharcolt helyünket, a pénzünk ugyan megmarad, de már nem vágyunk semmire igazán ami pénzen kapható, a nyaralótól, házunktól megszabadulunk és jobb esetben otthon, vagy tényleg mindent hátrahagyva idősek otthonában fejezzük be földi életünket. Azzal a keserű gondolattal zárjuk le szemeinket, hogy amiért harcoltunk, hiábavalóság és minden hasztalan erőlködés volt. Isten viszont azért adta a Bibliát, hogy az örömhír eljusson hozzád is. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. ( Máté evangéliuma 6. fejezet 19-20) Megbékülni Istennel azáltal, hogy megbánod bűnös életmódodat, elhiszed, hogy Krisztus áldozata által Isten a te bűneidet is megbocsátja és elhiszed, hogy Krisztus szentségét, igazságát neked ajándékozza. Ettől kezdve lesz az életednek igazi értelme. Ettől a pillanattól kezdve lesz örök életed és úgy látod majd a földi életed, mint aminek értelme volt, a fizikai halálod pedig úgy, mint nyereséget, hiszen a kapu lesz számodra az örökkévaló örökségedbe: az Isten országába. Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!
IMA: Istenünk, Te vagy a földi életünk értelme. Segíts, hogy keressünk először Téged, a Te országod és igazságod, hogy átélhessük a Te gondviselő kegyelmed. Krisztus nevében ebben segíts minket, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése