Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 41-42. versek
Charles G. Finney önéletrajzából valók a következő sorok: “Amint bezártam irodám ajtaját magam mögött, úgy tűnt, mintha találkoztam volna az Úr Jézus Krisztussal szemtől szemben. Úgy tűnt, hogy úgy láttam őt, mint bárki mást a földön. Semmit nem szólt, de rám nézett olyan módon, hogy rögtön lába elé hulltam. Leborulva, hangosan sírtam, mint egy kisgyermek, és fuldokolva bevallottam bűneimet. Úgy tűnt nekem, hogy könnyeimmel öntöztem lábát. Jó ideig voltam ebben az állapotban. Visszatértem az előtérben levő irodába, de amint megfordultam és helyet akartam foglalni a tűzhely mellett, a Szentlélek hatalmas bemerítésében részesültem. Anélkül, hogy bármikor bárki is említette volna ezt a témát a világon, a Szentlélek leszállt rám olyan módon, mintha áradó szeretet hullámai öntöttek volna el. Ez olyannak tűnt, mint Isten lehelete. Hangosan sírtam az örömtől és a szeretet hatalmától.” Ez élménye után Finney helyről helyre ment és prédikálta az evangéliumot. Ezrek térek meg és egész városokban radikális, alapos változások történtek.
Isten arra hívott minket, hogy először is fogadjuk el az Ő kegyelmét, bánjuk meg bűneinket, hogy a Szentlélek által megszabadíthasson minket új életre. Ezután pedig hirdessük Isten örömüzenetét. Ez a mi feladatunk. A többit Isten végzi. Isten tudja, hogy kik azok akik hisznek az Ő beszédének, és akik hisznek, azok azonosulnak Krisztussal a bemerítkezésben és csatlakoznak Krisztus helyi testéhez: a gyülekezethez, ahol tanításban részesülnek, hogy növekedhessenek, közösséget gyakorolhatnak Istennel és lelki testvéreikkel és részesülhetnek az Úrvacsorában, valamint bekapcsolódhatnak az egy szívvel és egy lélekkel való imádkozásba.
A kérdés tehát az, hogy te igazán hiszel-e? Igazán átadtak-e életed Istennek? Megbántad-e teljes szívből Isten nélküli, bűnös életmódodat? Elfogadtad-e Isten bocsánatát, amelyben Krisztus halála és feltámadása által részesülhettél? Új életet kaptál-e a Szentlélek által, amelyben már nem élsz a régi bűneid fogságában? Csatlakoztál-e a Krisztust követők közösségéhez, hogy növekedhess, közösségben lehess, Úrvacsorában részesülhess és részesülhess a közösségi imádkozás áldásaiból? Ha nem, ma hozd meg ezt a döntést!
Isten arra hívott minket, hogy először is fogadjuk el az Ő kegyelmét, bánjuk meg bűneinket, hogy a Szentlélek által megszabadíthasson minket új életre. Ezután pedig hirdessük Isten örömüzenetét. Ez a mi feladatunk. A többit Isten végzi. Isten tudja, hogy kik azok akik hisznek az Ő beszédének, és akik hisznek, azok azonosulnak Krisztussal a bemerítkezésben és csatlakoznak Krisztus helyi testéhez: a gyülekezethez, ahol tanításban részesülnek, hogy növekedhessenek, közösséget gyakorolhatnak Istennel és lelki testvéreikkel és részesülhetnek az Úrvacsorában, valamint bekapcsolódhatnak az egy szívvel és egy lélekkel való imádkozásba.
A kérdés tehát az, hogy te igazán hiszel-e? Igazán átadtak-e életed Istennek? Megbántad-e teljes szívből Isten nélküli, bűnös életmódodat? Elfogadtad-e Isten bocsánatát, amelyben Krisztus halála és feltámadása által részesülhettél? Új életet kaptál-e a Szentlélek által, amelyben már nem élsz a régi bűneid fogságában? Csatlakoztál-e a Krisztust követők közösségéhez, hogy növekedhess, közösségben lehess, Úrvacsorában részesülhess és részesülhess a közösségi imádkozás áldásaiból? Ha nem, ma hozd meg ezt a döntést!
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy Te szólsz hozzánk és kegyelmedbe hívsz minket, segíts nekünk megtalálni Téged és azt a közösséget ahol örülhetünk a többi bocsánatot nyert bűnössel, akik Téged dicsőítenek, szolgálnak. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése